Az elmúlt egy hét annyira eseménydúsra sikeredett, hogy az írásra semmi energiám nem maradt, gyakorlatilag csak túlélésre játszottam. A rengeteg történés miatt persze aztán egyre reménytelenebbnek tűnt, hogy itt egyszer utolérjem magam – hát ez volt a halogatás másik oka.
Mivel már egy hét is bőven eltelt, ez már nem nyomaszt: úgyis lehetetlen, hogy mindent pótoljak, szóval csak vázlatosan, és saját szájízem szerint szelektálva…
Egy hete hétfőn elkísértem Gábort próbára. Kezdem azzal, hogy én vezettem, ami már eleve egy élmény volt éjjel, keresztül az egész városon! Szerintem se előtte, se azóta nem vezettem olyan jól (ez utóbbi mondjuk nem vet rám túl jó fényt, elismerem, de néha még zavar a forgalom, ez van). A próbahely tipikusan az a hely, amit „érdekesnek” kell titulálni, azt hiszem. 10-15 éve lelkesedtem volna érte, most lepusztultnak és igénytelennek láttam, ahol épeszű ember nem tölt el több időt, mint amennyit feltétlenül (de tényleg feltétlenül!) szükséges. Egy pince az egész, a falakon graffitik, és egy felújítás miatt (megjegyzem, ez a fogalom számomra egy ilyen helyen eleve nonszensznek tűnik) valahogy az az érzésem volt, mintha egy légópincébe bújtunk volna valami bombatámadás idejére. Egyszerűen rejtély számomra, hogy amúgy rokonszenvesnek és (talán minimális drogos befolyásoltságtól eltekintve) normálisnak tűnő emberek hogy a fenébe képesek félnapokat egy ilyen nyomasztó helyen lógni, de a srácok, akik bérbe adják a próbatermeket, bírják. Én pedig öregszem. Azért írok egyébként ennyit az első benyomásról, mert a zenét ismerem, az nem sokkolt egyáltalán, sőt: a Guantanamo című új szám még így, ének nélkül is tetszett (ja, mert hogy énekes nem volt a próbán – minek is…?). Kíváncsian várom a március közepén esedékes következő koncertet! Addig is itt egy korábbi kép a bandáról:
Hűha, még csak hétfőnél tartok?! Na jó, kedden védőnőnél voltunk Ákossal, aki a kötelező vizsgálatok és mérések után arról faggatott, hogy mi bajom, mert aaaaannnnnnyira nyúzottnak tűnök – most mégis, mit lehet erre mondani valakinek, akivel szökőévente egyszer beszélek, akkor is muszájból?! Aranyos, meg minden (eltekintve attól persze, hogy szóvá teszi a fos kinézetemet), csak nem ismerjük egymást, és nem gondolhatja komolyan, hogy a rendelőben hosszas magánbeszélgetést folytatunk majd… Szóval megmondtam neki, hogy zajlik az élet, ami igaz is, nem? Délután Gábor lógott a suliból, így megvettük Ákos etetőszékét is, amit elvileg névnapjára kap(ott volna). Szerda délután bandázni mentünk Zsófi egyik ovistársáékhoz, akik nagyon kedvesen fogadtak minket, csütörtökön a kimaradt hétfői angolórát pótoltuk, és az Europarkban kóvályogtunk, pénteken pedig topiktalálkozónk volt, bár sajnos nem teljes létszámmal. Megint az volt persze, hogy ücsörögtünk, figyelgettük egymás gyerekeit, akinek kellett, az rohangált a sajátjai után (nálunk ez szerencsére MÉG és MÁR nem aktuális), és nemigen volt alkalmunk beszélgetni, de egye fene, arra ott az összes többi nap! Szombaton végre eljöttek anyuék a teljes családdal Ákost köszönteni – hát az a nap gyorsan eltelt…! A délutánt egy hirtelen jött ötletnek köszönhetően az Ikeában töltöttük, amit feleannyira se élveztem, mint máskor, pedig rég vágytam már egy közös Ikea-túrára Gicával! Sajnos ezren voltak, és Ákos is elfáradt a végére, úgyhogy végül kicsit bántam, hogy erre „áldoztunk” több órát is a délutánból (pláne mert anyu nem is akart jönni). Vasárnap Gábor dolgozott, így az a nap nem sokban különbözött a többi hétköznaptól, bár szerencsére azért elég korán hazaért, és ki tudtuk használni a tavaszi időt: volt görkorizás, séta, fagyizás. Azóta újra hétfő van, és ma olyan szerencse ért minket, hogy minden elmaradt, kezdve a néptánccal, az angolon át egészen Gábor próbájáig, így kicsit lazább napunk volt. Ja, Zsófi oviba se ment, mert nyílt napot tartottak az egyik kerületi iskolában. Ez megérne egy külön blogbejegyzést, de már nem bírok belemenni… Nem igazán tetszett, az a lényeg, Zsófinak viszont igen, bár azt elismerte, hogy a leendő tanítónők nem szimpatikusak, de az RSG tagozat nála sajnos mindent visz. Bízom benne, hogy ez a többi iskolát látva még változik majd (na meg abban is, hogy nem ez a mai intézmény volt a kerületi kínálat csúcsa).
Ja, és amit kihagytam: Mindig elfelejtem megírni, hogy Krisztiék babája, Áron világra jött (természetesen még akkor, amikor írtam, hogy a szülőszobán vannak), és az elmúlt egy hétben újabb babahírt tudtam meg, így elvileg két nagyon kedves barátnőm van ugyanarra az októberi napra kiírva. Izgalmas!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése