2012. február 23., csütörtök

Ezt el ne felejtsem

Orsival fotóalbumokat nézegettünk.
Az is vicces volt, hogy az album végére érve közölte: "Utolsó. Vége man apának!" (Gábor volt az utolsó képen.), de a lényeg, hogy nem ismert meg Zsófi kiskori képein, következetesen azt mondta rám, hogy KISLÁÁÁNY!!!  :)

2012. február 22., szerda

Magyarázza meg valaki...

... mi értelme van az alábbi párbeszédnek???

Épp mosogatok (mindig van mit), amikor Zsófi kijön, és a szekrényből poharat vesz elő. Mivel a lakás különböző pontjairól naponta átlag 15 poharat lehet összeszedni (dacára annak, hogy csak öten lakunk itt), nem hagyom szó nélkül.
- Zsófi, nem olyan rég vettél elő tiszta poharat, és abból is limonádét ittál. Miért nem jó az?
- Mert már csak kevés van a kancsó alján, és ehhez kisebb pohár kell!

Helyesbítek: a párbeszédnek abszolút semmi értelme nem volt, belátom, hiszen úgyis bevitt még egy poharat.
De magában a gondolatmenetben fel tudtok fedezni valami logikát???

2012. február 21., kedd

Nyolc nap egyben...

Az előző bejegyzésem után (egy hete hétfő este) némi bűntudattal feküdtem le, amiért épp egy nem egészen szokványos napunkat dokumentáltam. Hát, azóta az ÉLET (haha) kimondottan azzal szórakozik, hogy véletlenül se legyenek annál egyszerűbb és szokványosabb napjaink!
 Kedden Ákos még nem mehetett óvodába, így behoztam magammal dolgozni (elvégre KÖZÖSSÉGBE nem vihettem! :D ), majd hazafelé - némi villamosozás és vonatozás után - még a boltokat jártuk megfelelő jelmezért. Kb. fél 8-ra értünk haza, és még akkor álltunk neki a farsangi készülődésnek. *
Szerdán volt maga a farsang, csütörtökön Orsi betegedett meg, így pénteken őt kellett nagyszülői felügyeletre bízni, szombat-vasárnap Gábor dolgozott.
Mivel Orsi még vasárnap se volt 100%-os, Gábor hétfőn otthon maradt vele, ma a reggeli menetben volt némi csavar, az estét pedig Zsófi holnapi "jelmezének" tervezésével töltöttük - ebből következik, hogy holnap ismét farsang.
Szóval nem unatkozunk múlt hétfő óta sem... :)

*Óriási szerencsémre belement, hogy mégis kalóz legyen - nemhiába ő az én leginkább kompromisszumkész gyerekem!  :)

2012. február 13., hétfő

Hétfőnk logisztikai szempontból

A minap mondta valaki, hogy nálunk aztán biztos be van osztva, hogy ki, mikor, kivel hova megy, mit csinál. Naná! Csak soha nincs időm leírni, mert erre nem különíthetek el fél órát a napomból csak úgy...
De most megcsinálom, akár az alvás rovására is.
Legyen akkor a mai nap!
Bár az ébresztőm későbbre van állítva, 6:10-kor kelek, ekkor Gábor már felöltözve főzi a kávét, hiszen 20-kor indul.
6:14-kor (szinte minden nap percre pontosan így) Orsi kiabál: "Anya, kiveszeeeel???" Gyorsan benyomom a Duck TV-t, és indulok érte - a reggeli közös kávézásnak így lőttek, de ez alap. Míg a turmix készül, Ákos is kibotorkál, így ketten ülnek alfában a kanapén.
Az első menetrend szerinti konfliktus 6:28-kor bontakozik ki, mikor is megjelenik Zsófi, és átkapcsol a Disney csatornára, mivel ebben a szent pillanatban kezdődik az a sorozat, aminek kedvéért ilyen korán kimászott az ágyból.
Eddigre kész az uzsonnája, Orsi megitta a banánturmixot, én megkávéztam. Gyorsan zuhanyzom, pakolászom, jövet-menet noszogatom Zsófit, hogy készülődjön, közben reggelit készítek Ákosnak, és ráadom a kicsikre az első réteg ruhát.
Sminkelek, hajat vasalok, konstatálom, hogy kiömlött a szőnyegre a bodzás limonádé, ezért (jobb ötletem nem lévén) felhajtom a szőnyeget, hogy zoknis-harisnyás lábak ne tapicskoljanak a cukros löttyben, hátha így megússzuk az átöltözést. Közben Orsi áttelepíti székhelyét a fürdőbe, és a kád szélén sétáltatja a playmobil emberkéket. Ellenőrzöm, szerencsére nem vizes a kád széle, különben ez is ruhacserét eredményezne.
Mivel Ákos beteg (már láztalan, de oviba még nem mehet), ma Gábor nagynénjéék vigyáznak rá (akiknek ezúton is ezer hála!), szóval van egy plusz körünk, korábban kell indulnunk. Duplo vonatok nélkül viszont egy tapodtat sem, hát oké, de a ládába neki kell őket berakodnia, én a kocsiba való lecipelést vállalom csak. Zsófi indul, mi az eredeti tervvel ellentétben még nem. Nincs azért nagy vész, már mi is a kabátnál tartunk, illetve csak a gyerekek. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de ha én ugyanott tartanék az öltözésben, ahol ők, indulás előtt zuhanyozhatnék újra...!
Ákosnak váltóruha és gyógyszer a szatyorban, Zsófi fuvolája a duplo-s ládában (ott ne felejtsem), Orsi bölcsibe való cuccai az én táskámban. Kajámat elraktam, kulcs, forgalmi, telefon, bérlet van.
7:40-kor kéne Orsit a bölcsiben hagyni, de van egy kis csúszás, ráadásul Zsuzsa nénit helyettesítik, így Orsi kicsit meg van illetődve, szóval gyorsan átöltöztetem inkább én. Aztán rohanás - már amennyire a reggeli forgalomban és ilyen időjárási viszonyok közt lehetséges.
8 helyett 1/4 9-kor indulok visszafelé Lőrincről, pedig 30-kor a metrón kéne ülnöm, hogy beérjek. Visszaúton még jobban próbálok sietni, közben pedig azon agyalok, hol hagyjam a kocsit, hogy Gábornak és Zsófinak a legjobb legyen, plusz idő szűkében nekem se kelljen sokat gyalogolnom a metróig. Végül 42-kor vagyok a  metrón, ez még az egye fene-kategória, tűréshatáron belüli késés. 9:05-re beérek, bár felfedezem, hogy a forgalmit véletlenül elhoztam...
Hazafelé Gábor indul el negyed órával korábban, hogy Zsófiért (aki elvileg 1/2 5-ig táncon lenne, de elkéredzkedik a végéről) 1/4 5 után kicsivel odaérjen, és elvigye szolfézsra. Onnan megy a bölcsibe Orsiért, majd Lőrincre Ákosért. Én munka után sietek abba az iskolába, ahol a szolfézs 3/4 6-kor befejeződik, hogy átvigyem Zsófit egy másikba, ahol a majd pénteken elmaradó fuvola óráját kell ma pótolnia. Közben bevillan, hogy pelenkát kell venni, kis kitérő a Müllerben, és megint kések 5 percet. Míg Zsófi fuvolán van, beszaladnék a Spar-ba, majd vissza érte (a zeneóra csak 30 perces), de akkor megint késnék, így aztán inkább csak hazaviszem az iskolatáskát, plusz a saját cuccaimat. A zeneiskolába visszafelé SÉTÁLOK, ennek örömére tűzijátékban gyönyörködhetek (nem vicc!) az úton. Lám-lám, a világ is velem ünnepli, hogy nem rohanok (ma először)...
Így viszont zenesuli után Spar, szóval majdnem 7 óra van, mire hazaérünk. Leckeírás, táskapakolás, kivel mi történt, játék, közben vacsorakészítés, valamint ki mehet a számítógéphez/ki mit nézhet a tévében tárgyú viták következnek. Ezután vacsora,  majd 8-kor a kicsiknek fürdés, aztán míg Gábor Orsit altatja, tornázom 20 percet. Most megyek Ákost lefektetni, aztán ha lesz még erőm, akkor mosogatás, rendrakás, és talán némi felnőtt beszélgetés is belefér.
Mondjuk a holnapi logisztikáról. :D

2012. február 11., szombat

Márti Barátném kedvéért :)

Íme, itt az életjel.
Sajnos nem volt alkalmunk megtudni, hogy a támadási kísérlet terve* Ákos agyszüleménye volt-e vagy komoly fenyegetés, mert a látogatásból nem lett semmi, sőt, a farsang is meghiúsulni látszik 3. napja tartó magas lázból kifolyólag... Csütörtök délután hányt egyetlen egyszer - jó érzékkel az orvosi váróban, lerövidítve ezzel a várakozási időt, amúgy a lázon kívül semmi tünet.
Kimondottan ciki volt viszont, hogy az óvónéninek, aki észrevette, hogy lázas, már eleve azt kamuzta, hogy reggel is hányt itthon. Miért csinálja ezt velem?!


*azt hiszem, így már kellőképpen óvatosan fogalmaztam

2012. február 9., csütörtök

Vívódás

Ákosnak az oviban viszonylag állandó barátai vannak, bár néha azért ők is eljátsszák a (szerintem inkább lányokra jellemző) "nem vagyok a barátod" műsort. Most épp itt tartunk, miközben már megbeszéltük, hogy a fiúk péntek délután átjönnek játszani. Ákos tegnap este azt mesélte, hogy a fiúk megfenyegették: holnap légpuskával jönnek, és lelőnek minket (őt és engem), plusz meg is fognak pofozni minket (ez a sorrend már eleve vicces, bár tény, míg le nem lőnek, engem nehezen tudnak megpofozni).
Egy darabig mondogattuk Ákosnak, hogy biztos félreértett valamit, meg hogy a barátai, szóval dehogy fognak bántani minket, de aztán (kifogyva az érvekből) végül azt mondtam, ha már tényleg nem a barátai, akkor ne jöjjenek át.
Erre Ákos: "De én azéjt szejetném, hogy átjöjjenek..."
Úgyhogy állunk a támadás elébe. :D

2012. február 7., kedd

Amiért nem szeretem a farsangot...

Úgy terveztem, várok még ezzel a bejegyzéssel, érlelem kicsit a dolgot, de konstatáltam, hogy épp ma 4 éve írtam a témában egy magammal igggen elégedett kis posztot. 
Hááááát, ma nem tenném...!
A hátam borsódzik a gondolattól, hogy egy héten belül két (elég képtelen) jelmezt kell legyártanom! Az egyik nagyon érdekes, formabontó ötlet, és a megvalósítást illetően is vannak elképzeléseink (naná, hogy ez Zsófié), a másik pedig valami abszolúte nem eredeti, ámde egyelőre kivitelezhetetlennek tűnő dolog (Ákos rögeszméje).
Nem tudom, hogy a dolgozó lét teszi-e, de visszasírom azt az időt, mikor Ákos szépen felvette a baráti körben már minden gyerek által viselt Füles jelmezt, és boldogan rohant be szamárként a csoportba, és azt kívánom, bárcsak beleegyezne, hogy kalóz vagy bozótharcos legyen, vagy - egye fene - Manny mester, de neeeem, ő csakis Flynn McCambridge bőrébe (izé... karosszériájába) bújva hajlandó az idei farsangi mulatságon részt venni. A probléma az, hogy a jelmeznek egyszerre kéne felismerhetőnek, menőnek, és egész nap kényelmesen viselhetőnek lennie, hiszen náluk a farsang egész napos monstre buli, nem csak egy kis jelmezes felvonulás...
Ötletek???

2012. február 6., hétfő

Szerintem lélekben valami skandináv vagyok...

Nagyon élveztem a ma reggeli gyaloglást a metróhoz, és a legkevésbé se zavar a hideg!
Igaz, a csini cipőt táskában hoztam magammal, de így élmény volt a néhol még ropogós havon lépkedni... Azt se bánom, ha még hetekig így marad minden, az olvadós latyakban tapicskolást viszont szívesen megúsznám valahogy!
Esetleg vegyek egy gumicsizmát is? :D

2012. február 5., vasárnap

Az ablakban már tavasz volt...

A krókuszom egy hete virágzott,


ehhez képest ma ekkora hóban szánkóztunk. :)

2012. február 1., szerda

Kissé ég a pofám

Amiért még akkor is nőtt a rendszeres olvasók tábora, mikor én hetekig nem írtam egy sort se...
Ha nem is mindig hű, de tartalmas posztokkal, de igyekszem gyakrabban jelentkezni.
Ma pl. hozok Orsiról 3 képet, és gyorsan dokumentálom, hogy a tegnapi vizsgálatok alapján hivatalosan 84 cm és 9,96 kg a kétéves kis hölgy. A védőnőnk szerint nagyon okos, nagyon ügyes, cserfes, barátságos. Én pedig továbbra is azt gondolom, valahol legbelül "tudja", mennyire bepánikoltam a pozitív teszt láttán, és azóta is minden tettével próbálja bizonyítani, hogy ok nélkül, mert vele semmivel se lett nehezebb az életünk, sőt...

Na jó, MAJDNEM minden tettével. :D
Orsi 9 naposan:

 Az első szülinapján:


2 évesen: