Fejben minden nap írok ám

Főleg munkából hazafelé.
De addig jó mindenkinek, míg ezek a szösszenetek (utálom ezt a szót!) csak piszkozatban léteznek!

Különben meg jól vagyunk. Minden rendben. (Legalább is ezt mondom mindenkinek, mert ez a rövid verzió.)

Hoztam ma este 6 db túrós batyut, hogy holnapra legyen reggeli, Zsófinak tízórai. Mire feleszméltem, Ákos és Orsi eltüntették az összeset...!

Hogy hívják...?

Orsi és Ákos első napjukat töltötték tegnap egy magánoviban, amivel a munkahelyem kötött szerződést, hogy megkönnyítsék a szülőknek a nyári bölcsi- és ovizárások időszakát. Messze van, családi házhoz képest rengeteg a gyerek (több csoportban persze), viszont nem kell fizetnünk érte, így kézenfekvő volt, hogy élünk a lehetőséggel.
Ákos jól is érezte magát - attól eltekintve, hogy egész nap nem pisilt - játszott, beszélgetett, evett is rendesen, és bár nem aludt, szépen elvolt a csendes pihenő alatt is.
Orsi állítólag egész nap nem beszélt senkivel, és amikor odaértem, az első szava az volt, hogy "menjünk", de az óvónők elmondása alapján nem volt azért rossz napja: evett (bár etetni kellett, ami szerintem nem történhetett kommunikáció nélkül), aludt, játszott...
Hazafelé kérdezgettük tőlük, mit játszottak és kivel. Orsi rávágta, hogy Ákossal játszott, de mi tudtuk, hogy csak reggel voltak egy csoportban egy rövid ideig, utána őt levitték a kisebbekhez. Mikor odaértem, egy vele egykorú kislánnyal ültek együtt a szőnyegen. Kérdeztem, játszottál kislányokkal?
Ő: Háááát, igen...
Én: És hogy hívták őket?
Ő: Háááát, Antalics Gellért KISLÁNYnak...
Később ugyanez zajlott az óvónőkkel is: Ákosét Dórinak hívják, Orsiét Antalics Gellért ÓVÓNÉNInek.
(Így már legalább látom, hogy az egész "hogy hívnak"-kérdés hol csúszott félre a fejében...)

Mellesleg délután a háziorvosi rendelőben vadidegenekkel közölte végigmutogatva minket, hogy én Orsika vagyok, ő Antalics Gellért Ákos, ő Antalics Gábor, ő meg Antalics Anya.  :)

Csúszdázás

Mivel a Facebook nem engedi közzétenni, itt osztom meg ezt a sorozatot, és ezúton is köszönöm Gicának a csodás fotókat!!!

Csakis a véletlen műve

... ez a videó, hiszen mi kizárólag ismeretterjesztő műsorokat nézünk, esetleg néha hírcsatornákat vagy valami tehetségkutatót, de semmi kultúrszenny és alantas sorozat nem szennyezi elménket, pláne nem a gyerekeinkét.
Nem is értem, hogy' eshetett meg velünk, hogy Orsi 2 év 4 hónaposan ilyesmit énekel...

Szadista

Az első lépés

Idealista pillanatainkban a legtöbb emberhez hasonlóan vágyunk egy saját kertre, tanyára, birtokra. Persze elég távol állunk most ettől, és realista énünk ezt nem is annyira bánja, mert a fűnyírást és a gazolást egyikünk se sírja vissza...
Ideális megoldás volt hát a helyi önkormányzat kezdeményezése, mert így nulla befektetéssel* juttathattam legkisebb csemetém (hű, de frappáns) egy saját fához.

És ugye ki tudja, mi lesz ebből: ma egy fa, holnap egy erdő... :)


*mindössze jelentkezni kellett, és (ahogy a táblán látszik) ezt se abszolváltam 100%-osan

Azt hiszi, vicces

És már sportot űz belőle, hogy minden fotón ilyen hülye képet vágjon...

A Cifra palota átköltése is mókás volt eleinte, de mire itt megörökítettük, Orsi már rájött, hogy az utolsó szó félrehallása mekkora siker, és direkt ismételgette.

A 20000. kattintás alkalmából

És mert tök aranyos volt...
Utána a telefonomon még vagy 20x újra megnézte, aztán a gépen is még ugyanannyiszor...

Ezt el ne felejtsem

Orsival fotóalbumokat nézegettünk.
Az is vicces volt, hogy az album végére érve közölte: "Utolsó. Vége man apának!" (Gábor volt az utolsó képen.), de a lényeg, hogy nem ismert meg Zsófi kiskori képein, következetesen azt mondta rám, hogy KISLÁÁÁNY!!!  :)

Kissé ég a pofám

Amiért még akkor is nőtt a rendszeres olvasók tábora, mikor én hetekig nem írtam egy sort se...
Ha nem is mindig hű, de tartalmas posztokkal, de igyekszem gyakrabban jelentkezni.
Ma pl. hozok Orsiról 3 képet, és gyorsan dokumentálom, hogy a tegnapi vizsgálatok alapján hivatalosan 84 cm és 9,96 kg a kétéves kis hölgy. A védőnőnk szerint nagyon okos, nagyon ügyes, cserfes, barátságos. Én pedig továbbra is azt gondolom, valahol legbelül "tudja", mennyire bepánikoltam a pozitív teszt láttán, és azóta is minden tettével próbálja bizonyítani, hogy ok nélkül, mert vele semmivel se lett nehezebb az életünk, sőt...

Na jó, MAJDNEM minden tettével. :D
Orsi 9 naposan:

 Az első szülinapján:

2 évesen:

Hírek vannak...

Pontosabban csak egy, de ezt napok óta készülök megosztani - ma végre megkönyörült rajtam a gép, és engedte feltölteni a képeket-videókat, ezért - ahogy Orsi mondaná - TÁDÁÁÁÁÁM...:

Éééés az egyértelműség kedvéért...:

Tegnapelőtt, 5 nappal a második születésnapja előtt sikerült tehát. Átlépte a tíz kilót. :)

Csiga giga és Bob Mester

Múltkor Ákos éneklését tettem fel, most Orsi van soron, még ha csak első sorokat énekel is mindenből (vagy refrént).

Bár nem úgy tűnik, Orsi ezen is énekel. Ki találja ki, hogy mit???

Lencsilány

Ha ezt a dalt énekelem Orsinak (általában lefekvéskor), az icipici lencsilánynál mindig beleszól, hogy "Te!", annyiszor hallotta már, hogy "Az Te vagy!", mivel Léna a második neve. Ez a kedvenc dala egyébként, de sok más is van, amibe egy-egy sor erejéig besegít.
Nagyon barátságos: az utcán, a játszótéren hangos "Szia!" és integetés jár minden ismerősnek, plusz a számára szimpatikus ismeretleneknek (néha az én szememmel nézve érdekes szempontrendszer alapján értékel, de ugye a gyerekek olyasmit is látnak, amit mi nem), viszont kezd távolságtartó lenni azokkal, akik felveszik vagy ölelgetik - ilyenkor az "inzultus" után rögtön hozzám szalad és átölel.
Értelemszerűen használja most már a "nem" mellett az "igen"-t is, ami szerintem ekkora gyerektől nagy dolog - Ákos még 2 évesen is maximum "jó"-t mondott, ha valamivel egyetértett.
Szókincséből kikopott az elsők közt megtanult "tessék", viszont a kapott dolgokat megköszöni, bár a legritkább esetben jönnek rá mások arra, hogy a "Szí!" igazából a "köszi" rövidítése. :)
Viszonylag sok szót használ, de többnyire csak a mindennapi érintkezésben számára fontosakat.
Eddig nagyon bátran csúszdázott egyedül, mostanában kezd a csúszda tetején félni - néha csak kapaszkodik két kézzel, olyankor vagy segítséggel csúszik le, vagy le kell venni.
Szereti nagyon, ha utánozzuk - ugyanazt csinálja ilyenkor, mint a nagyok, vagy akár a felnőttek: próbál minél bonyolultabb dolgokat "mondani" vagy csinálni, hátha elvesztem a fonalat, és nagyokat nevet, ha mégsem.
Kedvenc étele a tészta minden mennyiségben, leginkább kézzel fogyasztva. Villával is szívesen eszik, a kanállal mostanában nincs olyan jó barátságban. Én pedig (bizonyos keretek közt) úgy vagyok vele, hogy végre eszik... Nagyjából 9,2 kg most, ami már elfogadható, bár az életkorából és a születési súlyából számolva többnek kéne lennie. És bár vannak 6-9 hónapos babákra való ruhái, melyek egy részét tavaly október óta hordja, mostanában már nem aggódom ezen.
Tápszer és szopi után egyedül alszik el a saját ágyában, és átalussza az éjszakákat, ami szuper, de csak itthon működik. Ha más vigyáz rá nap közben, általában babakocsiban altatják.
A gyerektársaságot nagyon szereti, de azt már most simán jelzi, ha valamihez nincs kedve - eltolja, aki erőszakoskodik vele, vagy rászól, hogy "neee", aztán ott is hagyja - bár megszokta, hogy nyúzzák, nem egy áldozat típus. Szeret homokozni, kergetőzni, mászókázni, hintázni, táncolni, a benti játékok közül pedig az építés a kedvence.
Miért is szedtem össze így ezeket?
Mert a napokban másoknak is el kell majd mesélnem, milyen kislány Orsi, mit tud, mit szeret, mit hogyan szokott csinálni.
Úgy tűnik, szeptembertől bölcsis lesz...

Most ritka van

A cím Ákos egyik mondására utal (akkor kérdezte ezt, amikor vonatot láttunk egy olyan vonalon, ahol csak ritkán jár). :)
Megint rég jártam erre, pedig sokszor lett volna mit írnom, és csomó esemény közben fogalmazgattam magamban, hogy milyen formában tálalom majd itt. Aztán a teendők átírták a forgatókönyvet mindig.
Tudom, tudom, mindenkinek arra van ideje, amire szán, blabla... Az is igaz, hogy sokszor viszont kedvem nem volt, vagy már azt se tudtam, mivel kezdjem. Épp ezért előrebocsátom, itt bizony most csapongás lészen!
Egy hete jöttünk haza Lelléről, ahol pocsék idő ide vagy oda, a 4 nap alatt egyszer még strandolni is sikerült. Megvolt az idei badacsonyi kiruccanás is (ez szinte kötelező), így aztán eléggé hasonlított a mininyaralás a tavalyihoz. Tervezek "akkor és most" jellegű fotó-összeállítást készíteni, de tekintve, hogy a lakás-átalakítás képeivel hónapok óta tartozom, nem ígérek semmit.
Orsi épp a hazaérkezésünk napján lett másfél éves. Vagány, jó humorú kis csibész, és sokkal önállóbb, mint a tesói voltak ennyi idősen, sőt, e téren néha a mostani állapotukat is felülmúlja, kisebb szívbajt hozva rám nap mint nap. :)
Ha már nem vettünk neki semmit, úgy tűnt, a másfeledik szülinapjára sikerült bárányhimlőt kapnia, de ez azóta se nyert bizonyítást (kevés pötty, alig hólyagosak, viszketés nincs, láz nincs). Akkor lesz csak 100%, ha egy hét múlva Ákoson is kijönnek a pöttyök. Ha rajta mondjuk csak 2x ennyi lesz, és csak fele ilyen jól viseli, még akkor is bőven mázlisták leszünk.
Hála ennek a nyavalyának, mi nemcsak az időjárás miatt vagyunk bezárva, de a talán-himlő miatt is. Már engem is megvisel kicsit, hogy csak fél órás sétákra óvakodunk le, és lehetőleg akkor, amikor nem találkozunk a gyerekek barátaival...
Zsófi ma jön haza élete első "igazi" táborából. (Nyaralt már egyszer erdei iskolában, de az nem számít, mert anyuval ment.)
Késő este érkezik, de már nagyon várom, és biztos sokáig fent leszünk, hogy mesélhessen! A hét elején kicsit nehezen akklimatizálódott, felhívott naponta akár 5x is, minden különösebb mondanivaló nélkül, aztán szerdától ez megszűnt. Mikor 2 napig nem hallottam róla egyáltalán, már tudtam, hogy jó helyen van. :)
Kíváncsi leszek, megvan-e mindene, be tudta-e osztani a tiszta ruhát és a zsebpénzt, de leginkább az érdekel, hogy érezte magát, kivel barátkozott, és persze miket alkotott!
Ákosnál újabb zeneőrület vette kezdetét! Most a tavalyi foci-vb két slágere a befutó, ezekre táncolunk napjában többször is. Nagy kedvence (szerintem férfiszemmel) Nancy Ajram; azt a verziót nézzük általában, amiben ő is szerepel. Ma azt mondta, ha ő is a videóban lehetne, szeretne hozzá bújni! :)
Az életmódváltásom kezdete (jan. 10.) óta eltelt fél évben sikerült leadnom 20 kg-t. Sajnos már egy hónapja ugyanott toporgok - azt hiszem, kicsit elfogyott a lendület, kevés az elszántság, és ha a súlytartáshoz tényleg nem is kell az eddigi módszert szigorúan követnem, azért be kéne keményítenem újra, hiszen van még rajtam felesleg, amit szeretnék ledolgozni.

Ééés egy utolsó hír a végére (ami még nem is hír, mert bizonytalan): úgy tűnik, nagy változás elé nézünk családilag, de erről még tényleg korai lenne ennél többet írni. Talán majd pár nap múlva.

Adok-kapok

Na nem a hagyományos értelemben...

A cím inkább arra a körforgásra utal, hogy az ember visszakapja, amit másoknak ad. Lehet, hogy nem onnan, valószínű, hogy nem pont azt, de mi a közelmúltban azt tapasztaltuk, hogy a többszörösét kaptuk vissza a saját felajánlott javainknak.
Köszönet érte, hálásak vagyunk, és törlesztünk!
Bár az lehet, hogy másnak - olyannak, aki rászorul. :)

Ja, és akinek rémlik egy hasonló fotó, az nem téved nagyot! Íme az előzmény:

Korábbi cipőkiállítás a dohányzóasztalon (szintén ajándék cipőkből)

Orsi-képek

Most vettem észre, hogy a lányokról még egyetlen Szilvi-fotót se hoztam...
Zsófi egyelőre minden képen csúnyának látja magát, így őt még puhítom, addig is mutatom a törpe-modellt. :)
Ezt a kalapot senki nem adta oda neki, ő turkálta ki Szilvi kellékei közül két átöltözés közt:

Nagyon szerettem volna, hogy készüljenek róla képek ebben a blúzban, mert ez még Zsófié volt úgy 8 évvel ezelőtt:

További variációk fejfedőre:

Hééé, hol a sapkám?

Na azért...!

És a végére két közeli:

A Lányokról készült egy nagyon klassz közös sorozat is, és persze kinti fotókkal is jövök még.

Hohóóóó

Hát mit művel ez a híresen étvágytalan kislány, aki közel 16 hónaposan 6-9 hónapos babákra való ruhákban flangál, és a NEEEEM szót főleg az ételek kínálása apropóján használja???

Bizony ám, ESZIK!


Egyedül, minimális koszolással,

ámde kitartóan. Ilyen eredménnyel:

Hiányérzet

Ákos nézné a tévét, Orsi viszont sportot űz abból, hogy pont elé álljon. Ilyenkor Ákosnak (érthető módon) elfogy a türelme egy idő után, és mostanában könyörgés helyett egyszerűen arrébb löki a húgát. Ennek viszont néha borulás a vége, amit szidás követ (részemről).
Ma is eszerint a forgatókönyv szerint zajlottak az események: puffanás, mikor én bejövök, Orsi a szőnyegen hanyatt fekve nyávog.
Ákos: "Véletlenül elejtettem Ósit!" Annyira meglepődtem, hogy kiestem a szerepemből, csodálkozva kérdeztem, hogy emelte fel, aztán Orsit kanalaztam össze (természetesen semmi baja nem volt), végül kiderült, hogy nem elejtés történt, "csak" a szokásos fellökés. Orsival leülök a kanapéra, Ákos jön utánam:
"Akkó most nem is szégyejhetem magam...?"

Fotózáson

Ma újra Szilvinél jártunk.
Nem mondom, hogy egyszerű volt, késtünk is, itthon is hagytunk ezt-azt (egész konkrétan az ÉN ruháimat), a gyerekek is nyűglődtek odafelé*, de aztán Szilvi derűs nyugalma és türelme segített lecsillapodni - elsősorban nekem.
Ákos és Zsófi elég rossz formájukat hozták, mindenen összekaptak, a családi képek készítését bojkottálták, így aztán Szilvinek minden trükköt be kellett vetnie, hogy létrejöjjön egy-egy ritka pillanat, amikor öten nézünk egyszerre jó irányba, lehetőleg vállalható arckifejezéssel.
Nagyon elfáradtunk (főleg idegileg), sokat kapkodtam a ruhákkal, a három gyerek sokszor háromfelé szaladt, de bízom benne, hogy a végeredmény megérte a fáradságot.
Addig is, míg ezt megtudjuk, szeretettel ajánlom nézegetésre Szilvi blogját.


*így írom le kíméletesen azt, hogy Orsi tőle szokatlan módon kis híján hányásig hergelte magát

Az idei anyák napjában

az volt a legeslegjobb, hogy a gyerekeim EGYÜTT készülődtek. Semmi veszekedés, nyávogás! Zsófi hívta Ákost, hogy készítsen nekem ő is meglepetést, segített is neki megrajzolni a virágokat, majd Orsi nevében is rajzoltak nekem, aztán kézen fogták, elém vezették, és Orsi is maga adta át az ajándékot. Nagyon aranyosak voltak!!!