2009. március 30., hétfő

Az idő múlása

Nem is olyan rég megemlékeztem a blogom egyéves születésnapjáról.
Ha valamikor, hát most sokkal jobban átérzem, hogy elmúlt egy év!
Mert újra kedvem támadt írni a lomtalanításról.
De nem fogok, mert ez nem egy lakógyűlés, és nem is a lakóközösség vagy a társasházkezelő honlapja. És mert utálom magamat is a sok háborgásért. Csak annyit mesélnék el, hogy mindkét fél (FKF és a régi bejegyzésben látható fotón szereplő úriember naaagy családja) továbbfejlesztette a technikáját: A közterületesek kikötötték, hogy nem lehet már a lépcsőházak elé kirakni a cuccot, csakis az utca végébe. Az "önkéntes lomtalanítók" pedig már jó előre elfoglalták a helyeket. Ki kempingszéken, ki hokedlin, ki forgószékben, magnóval - egy a közös bennük: mind a szajré előtt jelentek meg. Még szinte senki nem pakolt ki, de ők már ott ülnek, 50 méterenként, szabályosan.
Én pedig továbbra is nehezményezem, hogy a leendő kupac máris az ő tulajdonuk.

2009. március 29., vasárnap

Gusztustalan

A cím nem véletlen, lehet ugrani a (még nemlétező, de majd megíródó) következő bejegyzésre!!!

Reggel (óraátállítás volt, úgyhogy inkább délelőtt) a szemetelő eső ellenére is lementünk kicsit levegőzni, zöldségesnél pénzt költeni, ilyesmi. Főként azért, hogy az időzavar ellenére is legyen déli alvás, este normális időben lefekvés, mert a múltkor az az éjszakázós időszak sokat kivett belőlünk. Valószínűleg a felettünk lakókból is, mert azóta minden áldott nap fúrnak-faragnak, kopácsolnak, fűrészelnek... Ablakcseréről volt szó, de gyanítom, hogy már a vasbeton panelek egy részét is átrakatták ytong-ra...
Tehát sétáltunk, már éppen hazafelé. Ákos nagy kedvencei a kutyák és a galambok, mindig nagy örömmel közelíti meg őket - már amennyire hagyják magukat. Ma nagy jókedvében egy kis botdarabbal üldözőbe vett egy különösen szép, majdnem teljesen fehér galambot, és hangos "Ham-ham!" kiáltásokkal igyekezett a botot a galamb csőrébe tömni. Szerencsére esélye se volt.
Így aztán rájöttünk, hogy az a valami nem bot.

Délután Zsófi (nem tudom, milyen indíttatásból, de ez nála igen gyakori) egyszer csak elém állt, és azt mondta: "Tudod, mit, anya? Ma azt játsszuk, hogy mi vagyunk a hányós pillangócsalád...!"

A kép régebbi, és emlékeim szerint teljesen egészséges lepkét, hernyót és bábot ábrázol, a címe: Szivárványosné Orsolya, Szivárványos Lilla és Szivárványos Sarolta

2009. március 27., péntek

Kis esti háborgás

Volt már, hogy a reklámokról írtam, de akkor inkább csak a szellemes, vagy éppen idegesítő voltuk került terítékre.

Napok óta háborgok viszont magamban azon, hogy a levesporokat a családi élet nélkülözhetetlen részeként ábrázolják, és hogy a felnövő generáció számára ez legyen az etalon. Anyu porból isteni finom, házias (mi a fene lehet az?) húslevest készít, együtt a család, apa korán jön haza, szeretem a testvéremet, és egyszer olyan leszek, mint anyu… Csak én már a húst is porból készítem majd… Tudom én, hogy ez a jövő, meg hogy az élelmiszeripar mekkora nagy biznisz, azt is értem, hogy a Föld egyre növekvő lakosságát nem lehet már jóllakatni tanyasi csirkével, mégis felhúzom magam rajta nap, mint nap, hogy ezt nem szükséges rosszként, hanem követendő példaként „kell” látni.

Nem vagyok álszent, mert bár a saját lányom szerint „cukormentes” vagyok, én is készítek olykor zacskós levest, félkész mirelitet, de lesülne a képemről a bőr, ha az ünnepi alkalmakra ilyesmit tálalnék fel, és a lányom ezért akarna rám hasonlítani…

2009. március 26., csütörtök

Alibi

Csak hogy lássátok, nem tétlenkedem - ajánlom magamat. Akinek már amúgy is herótja van a dúla-témától, az ne is kattintson, annak hamarosan írok mást! Mondjuk zenékről, jó lesz az így válság idején... A rokonoknak meg mesélek a gyerekekről! Ugye megfelel így...?

2009. március 23., hétfő

Emőke és Kartal

Mindkettőjüket nagy-nagy szeretettel köszöntöm
neve napján!



(A képet Zsófitól loptam, a címe "Zizi és Peti nagy kertje")

2009. március 17., kedd

Miért...

...motorozik, rajzol, rohangál, mesekönyvezik Ákos mostanában még este tizenegykor is?

... nem alszik mostanában nappal, vagy ha igen, akkor is csak 20 perceket?

...van az, hogy napközben kigondolok vagy három blogbejegyzést, aztán egyiket se írom meg soha?

... van egy csomó tervem, de semmi kedvem, lelkierőm a megvalósításra?

... ülök itt éjfél után, ha az egész család alszik, én meg rettenetesen kialvatlan vagyok?

2009. március 7., szombat

Bocsánat...

Ezen a héten nincs túl sok programunk, sőt, ami azt illeti, az a kevés is (kb. napi egy), ami lett volna, egytől-egyig meghiúsult, szóval lenne időm írni.
De ha túlságosan tele van a fejem, meg a szívem, akkor valahogy nem megy. Nem értem magamat.

2009. március 2., hétfő

Mi is volt...?

A hétfőre már nem is emlékszem...
Kedden Budára mentünk látogatóba, két nagyon kedves, rég nem látott, E-vel kezdődő keresztnevű ismerőshöz. Mindkettőjüktől feltöltődve, valamiben megerősödve jöttem el.
Szerdán - kihasználva az utolsó olyan napot, amikor kedvezményes családi jegyet lehetett váltani - az Aquaworld-ben töltöttük a délutánt. Újfent megállapítottam, hogy a csúszdázás nagyon nem az én sportom, de jól éreztük magunkat. Sajnos a gépet az öltözőben felejtettük, így egyetlen kép sem készült...
Csütörtök délelőtt Ákosnak vásároltunk Erika mamival, de csak végigrohantunk három boltot az Árkádban, zsákmányolva egy dzsekit és egy bakancsot, aztán már rohantunk is tovább az Ikeába, ahol a MODULE tartotta elnökségi ülését.
Pénteken Éviék látogattak el hozzánk Lehellel, Ákos (névnapja tiszteletére) beszerezte élete eddigi legnagyobb púpját, amikor a nagy ugrálás hevében az ajtófélfa élével találta szemben magát. Iszonyú rondán nézett ki a homloka, de az Arnica csodákat tett! Néhány perc után láthatóan felszívódott a vérömleny, és a sírás is a jegelési kísérleteimnek szólt leginkább. A fiúk jól eljátszottak egymás mellett, mi jót beszélgettünk, csak az idő volt rövid, mint mindig... Reméljük, legközelebb már nagyobb körben találkozunk! Délután Gábor hozott egy kis tortát, és rögtönöztünk Ákosnak egy kis névnapozást, és mint mindig, most is csak a felnőttek ettek sütit - hiába, nálunk ez már hagyomány...
Zsófi Káposztáson töltötte a hétvégét, mi pedig Szegedre utaztunk szombaton, az ottani régiós dúlatalálkozóra. Útba ejtettük Kecskemétet is egy séta erejéig, de aztán ebből a fiúknak Szegeden is bőven kijutott! Mivel kicsit (?!) elhúzódott a program, a végére ők is bekéredzkedtek, és csak este 8 óra tájban indultunk haza.
Vasárnap egy újabb dúlatalálkozó várt rám délután, így reggel gyorsan letudtuk a kötelező (pelenkavásárlós) Tesco-kört, és (azt ellensúlyozandó) tettünk egy kis sétát a lőrinci erdőben. Kevés dolog töltött fel annyira a héten, mint az a "kirándulás"! Délután a XI. kerületbe mentem, és egy újabb női kör alakulásába nyerhettem betekintést. (Hogy mik is ezek a dúlatalálkozók, és mi értelmük van, arról majd inkább a másik blogon.)

Ennyi volt a múlt hetünk - és még egy csomó minden, amiről azt hiszem, nagyon jól le fogom majd írni, aztán sose sikerül...