Lomtalanítás

Vessetek meg, de én bizony úúúúúúúúútálom! Ki nem állhatom, mert napokig romhalmaz az utca, 20 méterenként van egy óriási kupac sitt, használhatatlan bútorokkal és rongyokkal vegyítve, mindezt pedig egy cigány őrzi széken kuporogva, vagy fotelban terpeszkedve (szívesen kihagynám a faji hovatartozásukat, ha csak egy kivételt is láttam volna, de ez eddig még nem esett meg), szóval ott egyszerű, szentimentális halandónak esélye se lenne kidobott kincsek után kutatni... Nem bántanak különben senkit, csak hangosak, és hatalmas kuplerájt csinálnak az utcán, arról már nem is beszélve, hogy néha túlzásba viszik a segítőkészséget: a Tesco-ból hazajövet a kocsitól a lépcsőházig (ez mondjuk 30 lépés) ketten akarták kivenni a kizárólag teszkós szatyrokkal megtömött műanyag ládát a kezemből, pedig este tíz is elmúlt már...
Tegnap este még bíztam abban, hogy mára eltűnnek a lassan egymásba érő kupacok (a parkolás a ház előtt már-már mission impossible-kategória), de a közterületesek nem tartották a (plakáton) adott szavukat - ma reggelre szét is ázott minden. Most már nem hiszek a csodában, nem várok semmit. Hitetlenkedve gondolok arra, hogy egy hete milyen szép is volt a mi lakótelepi utcánk - csak akkor még nem tudtuk...

A kép még a lomtalanítás elfajulása előtt készült.