Folytatás

A délelőtt egy kis vásárlással indul, aztán hazaérve Ákost lefektetem, így fél tíz körül jöhet a reggeli, és egy kis netezés. Közben megy a mosógép, telefonokat intézek, és mivel meghiúsult az egész délelőttre tervezett programunk, lazítok kicsit: megnézem a neten a tegnapi Hal a tortán-t is, mielőtt (ihletet merítve) ebédfőzéshez látnék. Videózás közben kis eszmecsere az iskolákról msn-en, aztán ébred Ákos is. Mivel nem sír, csak dünnyög az ágyban, gyorsan elpakolok még az edényszárítóról, és ezredszer is megpróbálom elérni az ortopédiát telefonon, hogy időpontot kérjek, de hiába. Gyors latolgatás után úgy döntök, ha már így elszállt a délelőtt, fasírt helyett sonkás-sajtos tészta lesz, mert Ákos mellett nem tudok nyers hússal dolgozni, amennyit esik-kel. Laza negyed órát ácsorgunk az ablakban szokás szerint (az én lelkemen szárad, ha a fiamból a majdani szomszédai által jogosan rühellt leskelődő lesz), letudjuk az ablaküveg kötelező összefogdosását, megnyalogatását (nyomatékosan közlöm, én ebben nem vettem részt!), az egyenlegünk pedig: kb. 10 autó, 4-5 járókelő, valamint néhány, a szemétkupacokban turkáló galamb. Ja, és lefüleltünk egy szabálytalankodó festőt, aki az egyik lomhalmaz szélére pakolta a csomagtartóját megtöltő zománcfestékes vödröket – Ákost rögtön fel is világosítottam, hogy az ilyesmit veszélyes hulladékként kell kezelni, és az e célra létesített lerakóhelyig illik elvinni. Biztos megjegyezte…