Az első lépés

Idealista pillanatainkban a legtöbb emberhez hasonlóan vágyunk egy saját kertre, tanyára, birtokra. Persze elég távol állunk most ettől, és realista énünk ezt nem is annyira bánja, mert a fűnyírást és a gazolást egyikünk se sírja vissza...
Ideális megoldás volt hát a helyi önkormányzat kezdeményezése, mert így nulla befektetéssel* juttathattam legkisebb csemetém (hű, de frappáns) egy saját fához.

És ugye ki tudja, mi lesz ebből: ma egy fa, holnap egy erdő... :)


*mindössze jelentkezni kellett, és (ahogy a táblán látszik) ezt se abszolváltam 100%-osan

Természetes?

Egy hétig sem tartott a tavaszi szünet az iskolában. Épp egy hete ugyanúgy, ugyanazon az útvonalon mentem Zsófiért, mint ma délután, mégis teljesen más volt minden. Ahol akkor még tűző napon gyalogoltam, ma árnyas fák alatt - egy hét alatt kizöldült minden.
Mintha a természet is átvenné rohanó tempónkat, mintha már nem lenne idő az átmenetekre, a négy évszakra...

Szombat-vasárnap

Mivel a jövő hétvége igencsak eseménydúsnak ígérkezik, igyekeztünk most igazi családi programokkal tölteni a két napot. Na jó, szombaton nagyjából csak itthon tettünk-vettünk, bevásároltunk, de ma délelőtt játszóházba mentünk, délután játszótérre, este pedig lekoppintottuk EZT AZ ÖTLETET.

Még Ákos is szívesen segített, így:

(Aki elég figyelmes, az a legújabb púpot is kiszúrhatja a homlokán...)

A kész művek pedig:

Kár, hogy ma éjszakára újra kiadós havazást ígérnek, mert nálunk már szinte tavaszi hangulat volt...