2008. augusztus 31., vasárnap

Utolsó nyári...

Kicsit összefoglaló jellegű lesz, mert azért történt egy s más, míg a nyaralás krónikájával kínlódtam...

Augusztus 18-án megünnepeltük Gábor (36.) születésnapját. Kapott tőlünk Levi's farmert és magasszárú fekete Converse tornacipőt - nem én találtam ki, ő maga értékelte valamiféle kapuzárási pánik jelentkezésének, hogy ilyesmikre vágyik, de erről ne is ejtsünk több szót... Ennek kapcsán voltunk ünnepi ebéden, majd névnapi-születésnapi bográcsozáson, közben anyu is nálunk töltött 4 napot augusztus 20. táján, így Vácra és Vácrátótra is kirándultunk (újra), de az elmúlt hét legnagyobb híre, hogy Zsófi megtanult végre biciklizni!!! Azóta nincs olyan nap, hogy legalább kétszer le ne menjünk biciklizni, "hinnázni" (Ákos már a zöldségeshez menet is énekli a kocsiban, hogy "hinna-alinna"), galambokat-kutyákat hajkurászni. Ez azért irtó klassz, mert ez a jó fej srác éjjel (fogzásból kifolyólag) szabályosan 2 óránként kel, majd hajnalban általában ébren is marad, nappal viszont állandóan jön-megy, szétszerel, felmászik, lepakol, kukába hajigál... Hogy ki vagyunk merülve, az semmit nem mond a helyzetünkről. De azért jó így...

A kép Vácrátóton készült a fiúkról. (Ugye látjátok a tornacipőt?)

2008. augusztus 28., csütörtök

Nyaralós napló 3-4. rész (kicsit hosszú)



Hétfőn (a Balaton hideg vize miatt és Gica kívánságára) a balatonfüredi Annagora Aquaparkot vettük célba, és bár nekem semmi kedvem nem volt az egészhez, azt kell mondanom, ez volt a nyaralás fénypontja, különösen Ákos szempontjából (persze a többiekéből is, mert ők meg végigpróbálták a 12 féle csúszdát, de ezzel én nemigen tudok azonosulni). Több olyan medence is volt, ahova nyugodt szívvel bevihettem Ákost, mert a sekély vízben akár mászni vagy hasalni is lehetett, ráadásul a gyerekmedencék vizének hőfoka vetekedett az otthon megszokott fürdővíz hőmérsékletével. Míg mi pancsoltunk, Gábor és Zsófi egy kisebb dulakodás hevében leállította az egyik legnagyobb vízicsúszda működését, nem kis tumultust okozva ezzel – Zsófi nem mert lecsúszni, miután vagy fél órát álltak sorba kétszemélyes úszógumiért, ezért volt a cirkusz. Szerencsére mind a fent, mind a lent várakozók azt tudták csupán, hogy „valaki” megnyomta a vészleállítót, így a lincselés elmaradt. Ja, Zsófi lecsúszott egyébként, és másodszor már ő forszírozta a csúszdázást.



Este gyorsan megfürdettük és lefektettük Ákost, majd vacsorázni mentünk kettesben. Az apropó: 1998 augusztusában épp ezen a napon ismerkedtünk meg, tíz évesek lettünk hát így együtt! Nagyon jólesett sétálni, beszélgetni, nyugodtan megvacsorázni, és közben vagy százszor megjegyezni, hogy mi volt tíz éve ilyenkor… Hazafelé menet kitaláltam, hogy nézzük meg az egyik kisebb strandot, amiről napok óta sejtettük, hogy közelebb van hozzánk a nagy strandnál, csak a vasúti átjárót nem láttuk soha a kocsiból, így aztán most a Balaton partjáról, a sínek túloldaláról közelítettünk. Meg is lett az átjáró, csakhogy át kellett vágnunk egy erdősávon. Elindultunk, de semmit nem lehetett látni a fák közt, és bevallom, én féltem (ez valószínűleg meglepi azokat, akik ismernek, mert engem is meglepett, Gábort pedig még jobban). Visszafordultunk, de aztán Gábor azt mondta, ha annyi fény lenne, hogy sejthessük, hol az ösvény, akkor jobb lenne átmenni, mint visszamenni Szárszó központjáig, ott át a sínen, majd újra vissza a túloldalon még egy csomót. Végül a telefonommal világítottunk, de én csak akkor könnyebbültem meg, amikor kiértünk a rendes, kivilágított aszfaltútra. Utólag azért nagyon jó érzés volt, hogy rábeszélt, és megcsináltuk.
Ezzel a (nem) kis kerülővel épp akkora értünk vissza az apartmanba, amikor Gica hívott, hogy Ákos felébredt és nagyon hiányol már.

A kedd főként strandolással és vízibiciklizéssel telt, majd este az Alma zenekar koncertjét élvezhettük (így mulatnak a kétgyerekes belül-punk szülők a nyaraláson).
Mire hazaértünk, Gicáék azzal fogadtak, hogy Zeusz, a görög teknősük eltűnt a ház emeleti teraszáról. Tűvé tettünk szegényért mindent, éjszakáig kerestük a borostyán közt, a bokrok alatt, a szomszéd kertekben, majd ők hajnalban folytatták a keresgélést, de sajnos hiába… Másnap Gicáék körberakták dinnyehéjakkal a kertet, míg strandoltunk, hátha sikerül Zeuszt visszacsalogatni, de végül nélküle kellett hazaindulniuk. Ha már így alakult, reméljük, megtalálta és hazavitte valaki, akinél jó dolga lesz!

Hazafelé megálltunk Kenesén, hogy Eszter barátnőmékkel találkozzunk, és akkor most megint leírhatom, hogy sajnos nagyon ritkán találkozunk, októberre várja a babáját, és milyen jól áll neki, mennyire csinos, satöbbi, mert véletlenül ugyanúgy igaz rá is, mint Mártira volt… Eszterék kisfia ráadásul igazán különleges helyzetben lesz majd, egyrészt mert kivételesen lelkes nagyszülők és hihetetlenül édes unokabátyók várják, másrészt mert igazi nemzetközi családba csöppen majd: magyar anyuka, török apuka, mindez ki tudja, milyen országban… Azt hiszem, nagyon irigylem már így látatlanban is!
Remélem, nem bánják, ha az ikrekről és a leendő nagynéniről is teszek fel képet – egyszerűen nem tudom kihagyni…



2008. augusztus 22., péntek

Nyaralós napló 2. rész

Helyesbítéssel kezdem: Szombat este beugrottak Mártiék (én ezt valamiért vasárnapra tettem a fejemben utólag, ezért maradt ki az előző részből, és ezért maradt félbe a blogírás újabb pár napra). Szóval Pestről hazafelé meglátogattak minket, aminek nagyon örültem, hiszen bár nagyon szoros a kapcsolatunk, ritkán sikerül személyesen találkoznunk. Nem csináltunk semmi különöset, csak beszélgettünk kicsit, de ez is nagyon jólesett! Márti októberre várja a babáját, mégis (vagy éppen ezért) hihetetlenül energikus, csinos, és csak úgy ragyog...! Jó volt látni őket nagyon.

És akkor a folytatás:

Vasárnap se ébredtünk kimondott strandidőre, így hosszas tanakodás után Somogyvámosra indultunk. Régi vágyam vált valóra azzal, hogy megnéztük Krisna-völgyet, bár hozzá kell tennem, némiképp csalódott is voltam, mert a külsőségeken kívül SEMMIT nem láttam és érzékeltem a hely, a közösség szellemiségéből – csak körítés volt, semmi más. Ettől függetlenül maga a hely tetszett, és ha pusztán egy jól menedzselt birtokról lenne szó, szívesen oda is költöznénk, de hogy én hajnalban keljek csak azért, hogy egy Krisna-szobrot öltöztessek matyó ruhába, netán legyezgessem őt lelkigyakorlat gyanánt, az nonszensz.
A kirándulás alatt már kisütött a nap, ezért hazafelé egyenesen a strandra mentünk, hogy megmártózzunk gyorsan vacsora előtt, de a víz hőfoka miatt inkább siettünk haza, hogy a kerti grillen megsüssük az előző nap bepácolt húsokat (Somogyvámoson úgyis csupa vega cuccot ebédeltünk).

A képen az az oltár látható, melynek alakjai (aznap) matyó ruhába voltak öltöztetve, felül pedig a pávatollas legyező, amit említettem.

2008. augusztus 18., hétfő

Nyaralós napló 1. rész

Óriási kihagyás után jöjjön akkor a nyaralás - már amennyire még emlékszem rá... Mit csináljak, be kell látnom, naiv elképzelés volt, hogy majd a Balatonon minden nap a gép elé ülök és beszámolok, képeket töltök fel, miegymás. Elnézést!

Csütörtökön valamivel 11 óra után érkeztünk Szárszóra. Kicsit kipakoltunk, berendezkedtünk, egyeztettük Gicáékkal, hogy mit hozzanak még este, ha jönnek, majd vásárolni és a strandra siettünk. Gondos anya mindent bepakolt ugye, csak épp kenyerünk nem volt, így rétest és lángost ebédeltünk. A boltban találkoztunk Éviékkel, és a délutánt együtt töltöttük: a vizet hidegnek éreztük ugyan, de a gyerekek a fűben eszegetést, meg a homokozást is élvezték szerencsére. A képen Évi látható a két fiúval.




Péntek délutántól-estétől rossz időt jósoltak, így a napot a strandolásra szántuk, hogy még a vihar és a lehűlés előtt kihasználjuk valamelyest a Balaton közelségét. Szerencsére a beígért vihar helyett csak egy kis szél és szemerkélő eső érkezett, de a szombati napot kénytelenek voltunk kirándulással tölteni. Délelőtt a szántódi rév közelében letáborozott cirkusz állatait néztük meg, utána bevásároltunk egy, a szárszóinál nagyobb boltban, este pedig közös sütés-főzést csaptunk, majd csirke gyrost eszegettünk a teraszon párolt zöldséggel és friss salátával.

2008. augusztus 6., szerda

Nyaralós napló 0. rész

Mivel a nyaralásokat utólag baromi nehéz hitelesen elmesélni, már az elején naplóírásba kezdek:

0. nap (csomagolás):
Írhattam volna akár azt is, hogy -1., -2. nap, és így tovább, hiszen a „csomagolás” fedőnevű hadművelet és idegbaj nálam már napokkal a nyaralás előtt elkezdődik – listaírással, tépelődéssel, pánikolással, hogy mi minden nem fér majd be, és mire nem lesz időm… Hogy a család ebben nemigen vesz részt, az az ő bölcsességüket tanúsítja, engem mindenesetre bosszant időnként rendesen! Amúgy igazuk van: ha a kisujjukat se mozdítják, és ha csak a számukra fontos dolgokat csomagolják is el (úgymint strandpapucs, Ska-P cd, Bartos Erika összes művei és Hello Kitty-s napszemüveg – Rátok bízom, melyik kié…), akkor is lesz bő két hétre való tiszta ruhájuk, sebtapaszuk, lázcsillapítójuk, szúnyogriasztójuk, hajkeféjük, homokozójátékuk, elektromos fogkeféjük, strandtörölközőjük, tusfürdőjük, a jó kétheti bőséges és változatos élelemről már nem is beszélve. Mellesleg egy hétre, és nem az Isten háta mögé készülünk…
Így este 11 körül kezdek már leereszteni, beletörődni, hogy reggelre is marad(t) valami pakolnivaló, és írás közben a Crowded House egyik régi dalát hallgatom már vagy ötödször (Don’t dream It’s over) – igazából csak ettől higgadok ám… És most meg is tehetem, mert mindenki alszik rajtam kívül – Gábor ugyanis a falra mászik attól, hogy rákattanok egy-egy számra, és akár tízszer is lejátszom egymás után. Eddig azon agyaltam, mi mindent nem szabad itthon felejteni, most végre máson töröm a fejem (gyakran visszatérő dilemma ez nálam): az eredeti dal, vagy a feldolgozása kerüljön majd a százas listámra? Mert erről se feledkeztem ám meg, csak (hatás?)szünetet tartok…!
Szóval holnap reggel indulunk. Igyekszem majd mindenről beszámolni rendesen, képekkel, ahogy illik.

2008. augusztus 5., kedd

Távirati stílusban...

Ákos túl a 3 napos lázon, Gábor csípője (lába?) egyelőre javulófélben, a balesetet szenvedett Isti papa a kórházban jobban van, csütörtökön indulunk nyaralni STOP