Nyaralós napló 2. rész

Helyesbítéssel kezdem: Szombat este beugrottak Mártiék (én ezt valamiért vasárnapra tettem a fejemben utólag, ezért maradt ki az előző részből, és ezért maradt félbe a blogírás újabb pár napra). Szóval Pestről hazafelé meglátogattak minket, aminek nagyon örültem, hiszen bár nagyon szoros a kapcsolatunk, ritkán sikerül személyesen találkoznunk. Nem csináltunk semmi különöset, csak beszélgettünk kicsit, de ez is nagyon jólesett! Márti októberre várja a babáját, mégis (vagy éppen ezért) hihetetlenül energikus, csinos, és csak úgy ragyog...! Jó volt látni őket nagyon.

És akkor a folytatás:

Vasárnap se ébredtünk kimondott strandidőre, így hosszas tanakodás után Somogyvámosra indultunk. Régi vágyam vált valóra azzal, hogy megnéztük Krisna-völgyet, bár hozzá kell tennem, némiképp csalódott is voltam, mert a külsőségeken kívül SEMMIT nem láttam és érzékeltem a hely, a közösség szellemiségéből – csak körítés volt, semmi más. Ettől függetlenül maga a hely tetszett, és ha pusztán egy jól menedzselt birtokról lenne szó, szívesen oda is költöznénk, de hogy én hajnalban keljek csak azért, hogy egy Krisna-szobrot öltöztessek matyó ruhába, netán legyezgessem őt lelkigyakorlat gyanánt, az nonszensz.
A kirándulás alatt már kisütött a nap, ezért hazafelé egyenesen a strandra mentünk, hogy megmártózzunk gyorsan vacsora előtt, de a víz hőfoka miatt inkább siettünk haza, hogy a kerti grillen megsüssük az előző nap bepácolt húsokat (Somogyvámoson úgyis csupa vega cuccot ebédeltünk).

A képen az az oltár látható, melynek alakjai (aznap) matyó ruhába voltak öltöztetve, felül pedig a pávatollas legyező, amit említettem.