Ezt el ne felejtsem

Orsival fotóalbumokat nézegettünk.
Az is vicces volt, hogy az album végére érve közölte: "Utolsó. Vége man apának!" (Gábor volt az utolsó képen.), de a lényeg, hogy nem ismert meg Zsófi kiskori képein, következetesen azt mondta rám, hogy KISLÁÁÁNY!!!  :)

Magyarázza meg valaki...

... mi értelme van az alábbi párbeszédnek???

Épp mosogatok (mindig van mit), amikor Zsófi kijön, és a szekrényből poharat vesz elő. Mivel a lakás különböző pontjairól naponta átlag 15 poharat lehet összeszedni (dacára annak, hogy csak öten lakunk itt), nem hagyom szó nélkül.
- Zsófi, nem olyan rég vettél elő tiszta poharat, és abból is limonádét ittál. Miért nem jó az?
- Mert már csak kevés van a kancsó alján, és ehhez kisebb pohár kell!

Helyesbítek: a párbeszédnek abszolút semmi értelme nem volt, belátom, hiszen úgyis bevitt még egy poharat.
De magában a gondolatmenetben fel tudtok fedezni valami logikát???

Az ablakban már tavasz volt...

A krókuszom egy hete virágzott,

ehhez képest ma ekkora hóban szánkóztunk. :)

Hírek vannak...

Pontosabban csak egy, de ezt napok óta készülök megosztani - ma végre megkönyörült rajtam a gép, és engedte feltölteni a képeket-videókat, ezért - ahogy Orsi mondaná - TÁDÁÁÁÁÁM...:

Éééés az egyértelműség kedvéért...:

Tegnapelőtt, 5 nappal a második születésnapja előtt sikerült tehát. Átlépte a tíz kilót. :)

Hát megnyílt

A KÖKI Terminál.
Míg a metrót használni lehetett, és mióta újra a végállomásig közlekedik a 3-as, folyamatosan nyomon követhettük az épülését. Érdekes volt. És perverz dolog, tudom, de (biztos a munkám miatt is) szívesen láttam volna az egész folyamat hátterét, hogy egy ekkora beruházás hány szereplős, köztük milyen megállapodások köttetnek, hogyan mérik fel a különböző igényeket, hogyan tervezik meg az áruházat, a közlekedési csomópontokat, mit mérlegelnek, amikor eldöntik, mi hova kerüljön, milyen előírások vonatkoznak az akadálymentesítésre, a fogyatékkal élők közlekedésben való részvételének támogatására.
Ezekből kívülről sajnos nagyon kevés látszott - nagyjából csak a végeredmény. Most kíváncsian várom, hogy a gyakorlatban mi hogy működik majd (és hogy az elmaradt munkálatok mikorra fejeződnek be)...

Ja, és persze hazudnék, ha nem ismerném be, hogy a napról napra felkerülő cégnevek is felvillanyoztak...!
Konzumidióta vagyok én is, hiszen némelyik bolt neve olvastán még telefonálgattam is ("Tudtad, hogy lesz *** is???), de azért annyira mégsem, hogy ma reggel bármelyiket is útba ejtsem.
Viszont tény, a ma megnyílt Tesco lesz az én új Takarékszövetkezetem.  :)
(De a legtöbb pénzt valószínűleg mégse oda hordom majd; más tippem van.)

Ilyen is van!

Levelet kaptam ma a SuperShop Kft-től, amiben visszaküldték az elveszett kártyámat!!!
Valószínűleg Gábor hagyta a Spar-ban egy vásárlás végén, a megtaláló visszaküldte, a cég pedig nekem.
Gondolom, pénztáros lehetett, mert a vásárlók sejtésem szerint nem így reagálnának (én se tudtam, hogy mi a teendő, ha megtalálom valaki kártyáját, bár azt hiszem, én is a pénztárosnak adnám).
Hetek óta terveztem, hogy igénylek új kártyát, és erre visszakaptam! Meg se érdemlem! :)
Ezek után még abban is képes vagyok reménykedni, hogy az eddig összegyűjtött pontjaim is megmaradtak. :)

Update: a kb. 4 ezer pontomból mindössze 185 maradt, szóval azért EKKORA csodák még sincsenek... :) 

Hohóóóó

Hát mit művel ez a híresen étvágytalan kislány, aki közel 16 hónaposan 6-9 hónapos babákra való ruhákban flangál, és a NEEEEM szót főleg az ételek kínálása apropóján használja???

Bizony ám, ESZIK!


Egyedül, minimális koszolással,

ámde kitartóan. Ilyen eredménnyel:

Közbiztonság

Nem mondom, hogy nem történt a környékünkön soha semmi törvénybe ütköző (sőőőt), de másodszor esett meg, hogy az autónk egyik ablaka nyitva maradt éjszakára, és a kocsiban reggel mindent érintetlenül találtunk. A gyerekülések, Gábor Adidas pulcsija - minden megvolt, pedig egy karnyújtással bárki kivehette volna ezeket.
(Azért is volt óriási mázlink, mert egy dossziéban lent felejtettük az összes hivatalos iratunkat, úgymint eredeti házassági- és születési anyakönyvi kivonatok, bankszámlakivonat-másolatok, stb.)

Szkarlett

Zsófi elkezdett írni Word-ben egy történetet (oké, nem egyet, kb. 200-at, de most az aktuálisról beszélek), melynek főszereplője a címben olvasható nevet kapta. Persze a helyesírás-ellenőrző kitartóan aláhúzogatja neki, mint hibás (vagy nem létező) szót, de oda se neki!
Sokadik leírásnál Zsófi véletlenül kihagyott egy betűt (történetesen a k-t) - lássatok csodát, a program simán elfogadta. :D

Szent sz.r

Agyam eldobom... Ezt kaptam tegnap:

.......... Spirituális Központ - Hírlevél III.
Magasszintű Spirituális Képzések
2011. Március

I. – Auralátás iskolája.

Időpontja: 2011. Március 27.
Kezdés: 10h

Az egynapos kurzus során, a látó-médiumitás képességét gyakorolhatja a kedves jelentkező.

Bár nagyon kedvesen hívtak, és nagyon jutányos áron gyakorolhattam volna a látó-médiumitás (van ilyen szó? a POMPON óta semmiben nem vagyok biztos) képességét meghitten, tizedmagammal, én nem jelentem meg a szeánszon.

De mit láthat az a látó, aki feltételezi rólam, hogy vannak ilyen képességeim, és hogy érdekel az ilyesmi?!
Azonnal adja vissza a (gyengén)LÁTÓ-igazolványát!!!

(Nem célom senki vallási nézetein élcelődni, de ez magas labda volt.)

Nem csalódtam

Japán, földrengés, szökőár. Nézem a hírcsatornákat (CNN, Sky News), ahogy kapcsolgatok, más külföldi adókon is rendkívüli híradások. Elérek a Hír TV-hez, mit látok-hallok? A Földművelésügyi Minisztérium állásfoglalása szerint nem lesz antibiotikummal szennyezett méz a hazai boltok polcain. Aztán a Budaházy-ügyben elkövetett jogsértések, és hasonlók.
Ezek ma a HÍRek?! Nem csak ez a posvány létezik ám...
(Oké, azt elismerem, nem néztem még 20 percig az összefoglalót, hátha szóba kerülnek a kevésbé fontos események is...)

Eszem megáll

A sapkán lévő bojt (de akár úgy is mondhatnám, hogy "papucs orrán pamutbojt") helyesen, magyarul leírva pompon. A lányok pedig, akik ilyenekkel bohóckodnak, pomponlányok.
Visszaadom a diplomám.

(Már csak azért is, mert mire 2x leírtam, hogy "bojt", már ennek a helyesírásában is elbizonytalanodtam.)

Ezmegaz

Baleset, egyéb történések, némi gyerekszáj, drukkolnivaló...

Csütörtökön (fogorvoshoz menet) elestem a hó alatti láthatatlan jégen megcsúszva.
Nem olyan rég még nagyon bölcs posztot fogalmazgattam, pontokba szedve, miért is praktikus télvíz idején (mi az a TÉLVÍZ?) magassarkú csizmában közlekedni, hát ezen a ponton éreztem, hogy ezt a bejegyzést soha nem fogom megírni...
De nem az esés fájt igazán, hanem ahogy a fölém hajoló tizenéves srác kivette a fülhallgatóját, és megkérdezte:
"Fel tetszik tudni állni?"
Fene a mai udvarias fiatalokba!

A héten SZMK értekezlet, illetve ovis szülői is volt - mindössze annyi eredménnyel jártak ezek, hogy a gyilkos teknősöket talán sikerül egy-két hónapra elpaterolni az oviba (igen, szóltam, hogy harapnak).

Kedden megvolt Orsi esedékes kórházi kontrollja is, újabb sírásmentes vérvétellel!
Elhiszem, hogy van baba/gyerek, aki alapból nem nyikkan, ha megszúrják, de az enyémek nem ilyenek. Amikor nem volt időnk, lehetőségünk felkészülni rá, akkor bizony hárman fogtuk le Orsit, aki hatalmas patáliát csapott (félig-meddig kiszáradt volta ellenére is), szóval én igenis a homeos szernek tulajdonítom a nyugalmát. Nem használunk sokféle szert, nincs itthon homeopátiás patikánk, de ez, illetve az Arnica nagyon látványosan hat.
Az eredmények egyébként jók lettek, a hízás is beindult, így nyárig nem kell többet mennünk!

Ákos azt mondja, szeretné, ha kijönne a tévéből Dóra (a felfedező), vagy Hannah Montana, és megölelné őt... Szeretethiánya lenne a gyerekemnek?!
Ha már itt tartunk, nálunk nem ő a féltékeny, hanem Orsi! Egyszerűen nem bírja elviselni, ha Ákos az ölembe bújik, azonnal teper oda, és visít, nyávog még akkor is, ha addig békésen eljátszott valamivel...

És a végére: most már november óta állandóan küzdök valami fogfájással. Először csonthártyagyulladásom volt, aztán kiderült, hogy a bölcsességfogam rossz helyen nő, nyomva a mellette lévő fogakat, majd jött egy kis zománcsérülés, végül a röntgen kimutatta, hogy a másik oldalon lévő bölcsességfog még sokkal jobban veszélyezteti a mellette lévő fogat, mint az, ami fáj, szóval (ha minden igaz) dupla műtét vár rám.
Tudom már ezt egy ideje, de halogatom, annyira rémes dolgokat mondanak/írnak a beavatkozásról, na meg az utóhatásairól. Mostanra viszont már többet szenvedtem, mintha megcsináltattam volna mindkettőt, úgyhogy jövő héten konzultálok szájsebésszel. Szorítsatok, hogy TÉNYLEG rászánjam magam, és hogy ne legyen nagy gáz!

Megkövetem

a női nemet azért, amit ITT írtam.
Kiderült ugyanis, hogy nem a telefon, hanem a SIM kártya hibája, hogy ők ketten nem férnek össze. Most mondjam azt, hogy ez is tipikus?! :)

Az új telefonom...

... nemcsak nőcis, hanem (a szó rossz értelmében vett) igazi NŐ!
Gyönyörű - szerelem volt első látásra.
Okosnak is hiszi magát, és minden érintésre reagál.

Csak épp a SIM-kártyákat nem ismeri fel, így aztán (kommunikációra) teljesen alkalmatlan.
Persze lehet vele játszani, zenét hallgatni, szórakozni, időt tölteni, de akar a fene!
Már vannak barátnőim.

Döbbenet

8 perc 54 másodpercet pazaroltam el az életemből egy videóra, amiből elsajátíthattam, hogy készül a karácsonyi candy cane*-mintás szemfestés, pedig ezer tennivaló vár rám. És igen, másodszor írok (érintőlegesen) sminkről ebben a hónapban, holott számos eseményt, aranyköpést szerettem volna az elmúlt hetekben megosztani Veletek.
Rátok is jellemző ez? Ha igen, Ti mivel cseszitek el az időt? Ha nem, HOGY CSINÁLJÁTOK?!

* így hívják azt a bot alakú piros-fehér csíkos nyalókát

Adventi naptár

Tudom, most mindenki azt várná, hogy az sk készített ötletes és gyönyörű adventi naptárainkat fogom mutogatni, de nem. Már csak azért sem, mert Zsófi a boltokat járva már november közepén bejelentette igényét egy Kinder csokis változatra - őszintén szólva örültem is, bántott is.
Megkapták. Lefekvés előtt Gáborral a könyvespolc tetejére állítottuk a két házikót, és alig vártuk, hogy reggel megtalálják. (Nekem azért is kedvenc időszakom ez, mert Zsófit nem kell noszogatni, hogy másszon már ki az ágyból.)
Külön öröm volt, hogy egy kis szervezési baki miatt Gábornak nem kellett már 6 órakor elindulnia itthonról, így aztán együtt vártuk, hogy a gyerekek felkeljenek. Nyílik az ajtó, megjelenik Zsófi, én pedig szaladok a nappaliba, hogy a kanapéról, premier plánban láthassam az örömét. És akkor...
Nincs mit szépíteni ezen, ma én voltam az igazi gyerek! Leültem a kanapéra, de fel is pattantam rögtön, mert a két házikós naptár közt egy harmadikat, egy még nagyobbat pillantottam meg!
Bizony ám!
Gábor engem is meglepett egy adventi naptárral, és a találékony cég nem is édességeket, hanem sminkcuccokat rejtett a kis ablakok mögé!!!
Eddig nem tudtam 100%-osan átérezni, de bevallom, nagyon várom a holnap reggelt, és azt hiszem, karácsonyig nekem se lesznek gondjaim a reggeli keléssel...

Feladom...

Márti barátnőm egy kommentben úgyis feladványokat kért, hát tessék.
Előre szólok, akad köztük megoldhatatlan, na meg félig-meddig költői kérdés is...

1. Szerintetek mit lehet csinálni a Csodás Toyotájában?
2. Melyik dal refrénjét érti Ákos "leveles hó"-nak?
3. Mit keres a kocsonyában édesítőszer? (És: mi a bánatért veszek egy hipermarketben HÁZI kocsonyát?!)
4. Mi az a kérdés, amit Orsi a legtöbbet hall tőlem mostanában?
5. Milyen az, amikor "zakatol a túlnyomás"?!

Hétvégén

Hűvösvölgyben kirándultunk, ott készültek ezek a fotók.





Sajnos csak későn találtam ki a koncepciót, hogy a helyszínhez nem illő dolgokat örökítsem meg, így néhány kimaradt: kispolski a puccos palota udvarán, mandarin az útpadkán, stólbuci a gyermekvasúton... :D

Tíz elveszett év

Régebben láttam már ezt a filmet, de belenéztem ma is, és letaglózott a tény, hogy ha ma Ákost elrabolnák, aztán 10 év múltán előkerülne, nem is emlékezne ránk...