2008. szeptember 28., vasárnap

A bőség zavara

Mármint a témákat illetően...
Ma csak a tegnapi hajvágásról számolok be gyorsan, mert nagyon fáradt vagyok - hogy mitől is, az lesz a holnapi esti mese! :)
Tehát: Zsófi hónapok óta nyúz, hogy rövid hajat szeretne, így aztán engedtem az unszolásnak végre, és szerintem érdemes volt: bár sajnálom a közel negyven centis copfot, amit "vesztettünk", az új frizura kimondottan előnyös, és most nem is annyira a hajmosásra-fésülködésre gondolok (noha e téren is könnyebb lesz az életünk).
És akkor jöjjenek a képek!

Előtte (igaz, ez nem tegnap készült):



Utána (egész konkrétan ma délután):




(Hogy eddig hogy zajlott a reggeli fésülködés, azt egy rövid sztorival szemléltetném: múlt héten egy vendég kislány haját bontottam ki épp, amikor is Ákos a kanapén - nyilván hiányolva a megszokott hangeffektusokat - elkezdett hangosan visítva áúúúú-zni....)

2008. szeptember 23., kedd

Öreg vagyok!

Zsófi azt mondta valamelyik nap, hogy a napközis tanító néni azért kedves, mert "öreg" (értsd: nyugdíjas korú), az osztályfőnökük viszont "túl fiatal még ahhoz, hogy kedves legyen". Adta magát a kérdés, hogy akkor ezek szerint én se lehetek kedves? A válasz: "Anya, Te már beléptél abba a korba!"

Azt hiszem, nem irigylem a tanító nénit, még akkor se, ha tényleg fiatalabb nálam 2-3 évvel...

2008. szeptember 22., hétfő

Elnézést...

… hogy nem vagyok túl kommunikatív mostanában! Nincs(enek) nagy baj(ok), csak sok kicsi, amik persze meg is oldódnak egy-két nap, rosszabb esetben egy hét alatt. Ilyen volt Ákos kézsérülése, aztán Zsófi most már átmenetinek tűnő iskolaundora, a közben fogzás miatt átvirrasztott éjszakák sora, és remélhetőleg ilyen lesz Ákos ma szerzett monoklija is…
És persze legalább ennyi jót is fel tudok sorolni: nagy, erdei játszóterezéseket, sétákat, visegrádi bobozást, cirkuszt, reptéri kirándulást, szülinapi gyerekzsúrt, pizsamaparty-t, vagy akár a legegyszerűbbet, az iskolából hazafelé folytatott tanulságos beszélgetéseket.

Csatolom a két legkifejezőbb képet a bobozásról:

Ezen egyáltalán nem látszik, hogy 3 évesen ő volt a bobpálya réme...



De aztán csak belejött...

2008. szeptember 3., szerda

Szólások...

Anya, én azt kívánom, hogy a Föld összes országa megértse egymás nyelvét, és hogy mindenhol béke legyen, senki ne háborúzzon egymással!
(Szellemileg és morálisan bőven megérett rá, hogy szépségkirálynő legyen, nem?)

Szirénázó mentőautó kapcsán beszélgettünk Zsófival:
- Ajaj, anya, ez nem jelent semmi jót…!
- Bizony, ilyenkor mindig úgy drukkolok magamban, hogy odaérjenek időben, és tudjanak segíteni azon, aki bajban van. És örülök annak, hogy nem nekünk van szükségünk rá.
- Nem szabad örülni annak, hogy másnak baja van!!!
- Tudod, Zsófi, én se a más bajának örülök, csak annak, hogy nem értünk kell jönnie a mentőnek, hogy nem mi kerültünk bajba.
- Majd eljön annak is az ideje!

Vitatkozunk azon, hogy kell-e cukrot tenni a banánturmixba, egyszer csak Zsófi a fejemhez vágja:
Anya, te aaannyira cukormentes vaaagy…!

2008. szeptember 2., kedd

Megvolt...

... az első iskolanap. Rengetegen kérdeztétek tegnap msn-en, skype-on, telefonon, hogy Zsófi hogy érezte magát, mit szólt, milyen az iskola - szerintem az mindent elmond, hogy ma reggel hatkor magától kelt, és azonnal nyúzni kezdett, hogy induljunk már...



Az este fél nyolcig tartó maratoni szülői értekezletről inkább nem számolok be, mert nem akarok ünneprontó lenni.