Büdös kölke!

De nagyon eltalálta az arányokat!



(Balról jobbra: Anú, Ósi, Apa)

Megúszós

Nem a legszebb magyar szó, de ez a jelző jut először eszembe arról, ahogy Zsófi a dolgait intézi. Neki mindig minden fárasztó, nehéz, vagy egyszerűen csak unalmas. Ami nem, az pedig szimplán lehetetlen - ebbe a kategóriába tartozik például az iskolatáska TELJES ki- és bepakolása, vagy hogy egyedül töltse az ágyában azt a másfél percet, ami a lefekvéstől a mély álomba merülésig kell neki.
Az első félévben minden hétfő reggelünk zsörtölődéssel telt, mert uszodába kellett menni, ahol át kell öltözni, fejet vízbe kell(ene) dugni, úszás végén meg hideg van... (Ezeket én is mind-mind utálom, de nyilván nem ezzel motiválom a gyereket.)
Most a tömegsportot, és a tornaórákat gyűlöljük. Mert át kell öltözni, utána meg azt kell csinálni, amit a tanító néni mond, tömegsporton pedig folyton kidobóznak, ami fáj. És fárasztó. És unalmas.
De unalmas a matekóra is, a szorzótáblát megtanulni meg olyan nehéz, hogy inkább már lehetetlen. A mesemondó versenyre kapott mese pedig túl hosszú, és különben is, unalmas. Vagy fárasztó? Már nem is tudom biztosan.
A rajzversennyel ugyanez a helyzet. Pár hete még azon kesergett (én meg mérgelődtem), hogy valószínűleg nem jut be tőlük senki a kerületire, mert a rajztanárnő szerint "nem jó", amit rajzoltak (egy felolvasott vers alapján kellett rajzolni). Ezt nem is kommentálom.
Zsófi mégis bejutott, és amikor a közelgő versenyről beszéltünk, kezdte máris a magyarázkodást, a nyavalygást, miszerint színezni fárasztó, ráadásul a ceruza hegye is kitörik/elkopik, hegyezni pedig utál, ha viszont több alakot rajzol, akkor színezéskor kerülgetni kell őket. És az is fárasztó, meg nehéz.

És ezt én már nem értem.
Azt elfogadom, hogy valaki nem szeret sportolni, nem akarja a vízbe tenni a fejét, vagy mondjuk untatja a sakkozás.

De világosítson már fel valaki, mi a fenének kell minden lecke és tanulnivaló fölött órákat nyavalyogni, mikor ennek ellenére mégis ő az egyetlen az osztályukból, aki az összes félévi felmérőjét 100%-osra írta meg?! És miért kell a rajzolást kínszenvedésnek beállítani, mikor mást se csinál egész álló nap, csak ír-olvas, és rajzol?!

(Megjegyzem, csütörtökön megvolt a rajzverseny, és Gábor szerint, aki az összes kész művet látta, messze Zsófié volt a legkidolgozottabb. Igaz, már minden gyerek elment, és ő még javában színezett...)

Időhúzás

De talán nem érdektelen...
Mivel még mindig nem értem a felgyűlt e-mail-ek végére, és a kedvenc blogjaim olvasásában is tetemes a lemaradásom, most csak azt mesélem el, hogy Zsófi rajzát megjelentette a National Geographic Kids Magazin. A pályázat témája ebben a hónapban a család volt, a kép címe pedig "Szuperhősök vagyunk". A jobb megfigyelők azt is felfedezhetik, hogy a család minden tagja más-más természeti jelenséget személyesít meg (na jó, én egyszerűen csak falevél lettem). Vannak egyéb aranyos részletek is, de akit nem izgat annyira, azt nem untatom, a többieket pedig nem alázom azzal, hogy ezekre kitérjek.
(Kis adalék még: Zsófi az első iskolai értékelésen épp rajzból minősült a leggyengébbnek.)