2010. október 29., péntek

Tegnap...

... arról szerettem volna írni, hogy a nem-is-olyan KISöcsém 20 éves lett, meg hogy milyen klassz az új konyha, ami épp a beköltözésünk 5. évfordulójára készült el, de nem volt rá lehetőségem, ugyanis tegnap Orsi kórházba került.
Hányással indult a dolog, és (Zsófi rotavírus okozta kiszáradásából okulva) én erőszakoltam ki, hogy hadd menjünk be egy infúzióra és laborra, de a vizelet gyorsteszt alapján már küldtek is minket a nephrologiára. A dolgok pillanatnyi állása szerint minimum 5 nap intravénás antibiotikum, így kedd előtt biztos nem jövünk haza.
Csatolok egy képet Orsiról (a körülményekhez képest jól van), aztán gyorsan szaladok is vissza leváltani Gábort (akinek a főnöke tegnap este "nem lehet Rád számítani" felkiáltással felmondott). Mit mondjak? Én örülök, hogy számíthatok RÁ az ilyen helyzetekben, a többi meg majd lesz valahogy...

2010. október 22., péntek

Repertoár

video

Íme néhány kis részlet Ákos mostani dalolásaiból. Ezt úgy képzeljétek el, hogy autók tologatása vagy sínépítés közben eszébe jut valami, énekel belőle egy sort, aztán átvált egy másik számra, vagy Orsinak bohóckodik, illetve séta közben énekelget még néha. Körülbelül így:

"Bóbita, Bóbita táncol,
Kőbe a angyalok dűnek
Békahalak fugoláznak,
Sáskahalak hegedűnek..."

"Csepp, csepp, csepejeg
Villám csattan, meg egejed...
Zápojfüggöny zipatag..."

Nagy sláger még a
"Pocsolyába léptem, sájos lett a új cipőm",
amiből ezt is szívesen énekli:
"Akkó minden jót bébi, kélek, ne síjjá..."

A "Virágéknál ég a világ" az elejétől a végéig megy, de abban csak egy ferdítést fedeztem fel (és az is abszolút logikus):

"Puskás Gábor későn futott
Neki csak a füle jutott... ESZÉBE"

Ja, és előszeretettel énekli még azt is, hogy
"Kiszállok úgyis-úgyis!"

Mondjuk egy szót se szólhatok, mert tegnap az egyik reklámot így értettem: 1 kg Bailey's csak 169 Ft... :D

2010. október 20., szerda

Szado-mazo

(Előre röhögök rajta, hogy a cím hány ismeretlen olvasót vonz majd ide.)
Pedig csak az van, hogy
lakásfelújításba kezdtünk. Először úgy volt, hogy csak ablakcsere lesz, de akkor már érdemes volt a bejárati ajtót is, aztán a konyhaablak cseréje miatt szükségünk lett egy új étkezőasztalra, de akkor már miért ne legyen szép új konyhapult (beköltözés óta gyűlölöm, amit az előző lakótól örököltünk), viszont ha már megbontjuk a konyhaszekrényt, akkor azon is érdemes lenne változtatni kicsit... Nem részletezem, most félkész a festés, megrendelve a csempe, kedden jön az asztalos, de addig minden szanaszét - a nappaliban tároljuk az új mosogatót, a munkalapot, az előszobában a sütőt, stb. Itthon lakunk, of course.

De nekünk ez még mind nem elég, naná, hogy ezt a hetet találtam a legalkalmasabbnak arra, hogy Orsi laborvizsgálatát is megejtsük - csak hogy a bejegyzés címe még megalapozottabb legyen.
A Heim Pálnak az a része, amit most láttunk, gyönyörűen felújítva, a bejelentkezésnél készségesek, a labor recepcióján tündérek, várakozási idő csupán néhány perc, egyszóval minden szuper! Bár a hely kimondottan barátságos, és még a lift falát is mesejelenetek díszítik, Orsi valahogy meg volt illetődve. Nem sírt (nem túlzok, amikor azt mondom, nem szokott), de nem is mosolygott, csak figyelt. Talán átragadt rá az én izgalmam (bár én nem éreztem, hogy különösebben aggódnék, de biztos így volt). Vártunk, nézelődtünk, a recepciós hölgy egy pityergő anyukát nyugtatgatott, aztán közvetlenül a távozásuk után a kolléganőjét - mint kiderült, a kislányt többszöri próbálkozásra sem sikerült megszúrni, ezért a sebészetre küldték őket. Mi ilyen előzmények után jutottunk be ugyanehhez a hölgyhöz.
Még semmi nem történt, csak leültünk, de már nekem szegezte a kérdést, hogy ivott-e a baba eleget, én meg voltam olyan hülye, hogy belementem a játszmába. Még mindig semmit nem csináltak, de már le lettem szúrva, amiért nem itattam a gyereket, majd még azért is, hogy éjjel megszoptattam - ha vércukor is kell, akkor éjféltől nem ehetett volna semmit, csak víz és tea, de az bőségesen, az anyatejtől csak besűrűsödik a vére, és biztos nem lehet majd megszúrni, vagy ha igen, akkor bealvad az egész, és jöhetünk majd újra. Próbáltam elmondani, hogy egyrészt engem senki nem tájékoztatott semmiről, csak kaptam egy laborbeutalót (doktornő-asszisztensnő-védőnő útvonalon), másrészt a problémánk épp az elégtelen gyarapodás, így nem mertem volna megkockáztatni, hogy az amúgy is kis súlyú gyerekem 9 órán át ne kapjon enni, de kár volt. Egyrészt nem velem volt baja, hanem az előző kudarccal. Másrészt simán tudott vért venni Orsitól elsőre, és két csővel, ahogy kellett. Talált vénát, nem alvadt be, Orsi pedig egy nyikkanás nélkül, érdeklődve ülte végig az ölemben az egészet, nem sírt, nem ficánkolt, sőt néha még gagyarászott is a két nőnek valamit.
Abszolút nem láttam jelét annak, hogy fájdalmat okoztak volna neki, pedig ugyanúgy vettek tőle vért, ahogy tőlünk szoktak. Lehet benne nem hinni, de ilyenkor gondolom leginkább, hogy a homeopátiás szereknél nem a placebo-hatás érvényesül.
Eredmény még a héten várható, de nem igazán hiszem, hogy megtudunk belőle bármit is. Egyre inkább úgy látom, hogy Orsi egyszerűen kevesebbet eszik, mint a kortársai, és így érzi jól magát. Mert az aztán nem kétséges, hogy jól van, csak rá kell nézni! Nem akarok bezzegelni, de egyszerűen nincs nap, hogy meg ne kérdezné valaki: "És mindig ilyen?"
Nem szeretném elkiabálni, de igen.

2010. október 17., vasárnap

Még egy első

Ákos ma volt először moziban, a Bogyó és Babócát nézték meg, de ez igazából most lényegtelen is. Csak a kommentárját akarom megosztani Veletek, mert nagyon édesen újságolta nekem:
"A moziban olyan nagy volt a téjé, hogy a kaccsolója az már nem is fért rá!"

2010. október 16., szombat

Megvolt az első

csokievés...
Aki ismer, az tudja, hogy ez csakis véletlenül történhetett, mert még bébiételből is kizárólag olyat veszek meg, amiben nincs hozzáadott cukor.
Hát Orsi most kicselezett! Segítségére volt ebben a bátyja, aki a Túró Rudi egy kis csokidarabkáját épp az orra előtt ejtette a földre. Lássuk be, ezt nem lehetett kihagyni. :)

2010. október 15., péntek

Rég volt már szó...

... zenéről (eltekintve Ákos éneklésétől, amire még vissza kéne térnem).
Félszemmel-félfüllel a Megasztárt figyelem, és meg kell állapítanom, hogy a Just Like a Pill még mindig mennyire jó szám...
Hm... Mester Tamás is ezt mondta most. :)

Kiegészítés: Azért a kiccsávónak szólhattak volna, hogy ez a szám nem egy tipikus bulizene!

És ha már itt tartok, kritikán aluli az idei megás felhozatal, az X-ből pedig Király L. Norbert forever!
A tökéletes hangú zenész-leszármazottakból már elegem van.

2010. október 11., hétfő

Hétvégén

Hűvösvölgyben kirándultunk, ott készültek ezek a fotók.





Sajnos csak későn találtam ki a koncepciót, hogy a helyszínhez nem illő dolgokat örökítsem meg, így néhány kimaradt: kispolski a puccos palota udvarán, mandarin az útpadkán, stólbuci a gyermekvasúton... :D

2010. október 10., vasárnap

Esti fürdésnél

Ákos énekel:

"Kíííís-kacsa fűűűdik
Feee-teke tóóóóba
Hazafelé indúú
Gyeeeee-jekószágbaaaa...
Csíí-kosa taaapa - meg a szánya is ám!"

2010. október 7., csütörtök

Ovi-suli

Eddig nem akartam belemászni a témába, nehogy elkiabáljak bármit is, de most már ki merem jelenteni, hogy mindkét (nagy) gyerekem jól érzi magát ott, ahol van.
Ákos ugyanabba a gyakorló oviba jár, ahová anno Zsófi is az utolsó két évben, és bár más óvónőkhöz került, maximálisan meg vagyunk elégedve.
Volt egy kis hullámvölgy az első másfél hét elmúltával, és biztos lesznek is még kisebb-nagyobb mélypontok betegség, netán szünetek után, de alapvetően jól érzi magát: reggelente nem sír, amiben sokat segít, hogy mindig van valami terve (bevisz/elmesél/megmutat ezt vagy azt), délután most már néha azt mondja, hogy menjek vissza érte később, mert még nem játszott valamivel, itthon is sokkal önállóbb, és sokat énekel (jellemzően csak egy-egy sort az adott dalból), mesél, rajzol. Oké, bújik és verekszik is, az előbbit én kicsivel jobban viselem, mint az utóbbit, noha annak szenvedő alanya mindig Zsófi...
A kompetencia alapú oktatás jegyében voltak már a Természettudományi Múzeumban és a reptéren, valamint bográcsoztunk is - gyerekek, óvónők, szülők együtt.

Zsófi osztályát kétfelé bontották (nagyon sokan voltak; még így is 19 fős lett az osztály), és velük egy érdekes "kísérletbe" kezdtek: harmadiktól tanulnak a felső tagozatos rend szerint, tehát nem egy tanító van velük egész nap, hanem jóformán annyi tanár, ahány tantárgy. Az osztályfőnökük egy tünemény, a személyisége abszolút passzol Zsófihoz, és van még egy-két olyan tanára, akire nagyon felnéz, így túlzás nélkül mondhatom, hogy megtalálta a helyét. Ma éppen amiatt volt besózva, hogy a hatodik órában a Diákönkormányzat ülésére kell mennie (harmadik osztálytól képviseltetik magukat a diákok) - nagyon készült rá!
Ez hatalmas eredmény azok után, hogy eddig igen-igen mérsékelt lelkesedéssel ment be a suliba, ott teljesítette a kötelességét, amúgy pedig olvasott, rajzolt, kínlódott, és a nap végét várta.

Megint csak ismételni tudom, amit 3 hete írtam: elég a boldogságomhoz az, amit rajtuk látok.

2010. október 3., vasárnap

Vége a hétnek

Úgy érzem magam, mint mondjuk a Gerecse 50 végén...
Nem akarom elkiabálni, mert két hete, illetve múlt vasárnap is ezt hittem, de a jövő hét előreláthatólag csak kis sprinteket tartogat - ezek a reggeli és délutáni kötelező körök, plusz a heti két este egyedül a gyerekekkel: fárasztó pár órák, koncentrálni kell ezer dologra, de nem tartanak sokáig.
Sajnos a sok elfoglaltságunk közepette nem volt időm/energiám jegyzetelni, de valamikor ebben a két hétben Orsi elkezdett kúszni, először evett kölesgolyót, kapott beutalót vérvételre, Ákos pedig megalkotta első felismerhető rajzát (egy mozdonyt).
Mi volt még? SZMK értekezlet, bográcsozás az oviban, az iskola 30 éves évfordulójának gálaműsora, munka (nekem!), és Zsófi 9. szülinapja. Mind megérne egy külön bejegyzést, de csak ilyen vázlatpontokra futja most emlékeztetőül.