2010. január 27., szerda

Ő az...

Úgy terveztem, hogy majd a kórházból is blogolok, de talán nem vagyok ELÉGGÉ függő...
Ma értünk haza, így most csak ennyire futja, de hamarosan lesz beszámoló is.
Íme Orsolya Léna, a mi harmadik vasárnapi babánk. :)

2010. január 20., szerda

Igen!

Még mindig egyben!
És köszönöm, hogy nem kérdezgetitek állandóan, mert bár abszolút nem vagyok türelmetlen, ez azért ki tud borítani.
Hálából megígérem, hogy elsők közt értesülhettek a babahírről, ha figyeltek!



Addig is alul láthatjátok, hol tartunk éppen...

2010. január 14., csütörtök

Eszmélet

Gábor őriz a nagyszüleitől egy kis faházikót. Nem tudom, mi a neve, de biztos mind láttatok már ilyet: az időjárást jelzi előre elvileg. Persze nem működik (már), nem jön ki se a néni, se a bácsi, vagy épp félúton állnak mindketten, nem is tudom... Nem szoktam nézegetni, a helye is a legfelső polcon van, hogy a gyerekek ne tegyenek (még több) kárt benne.
Ha régebben Zsófi, mostanában pedig Ákos játszani akart vele, Gábor levette persze, és együtt nézegették. Ma ketten voltunk csak otthon, amikor Ákos kitalálta, hogy szeretné megnézni a bácsit, én viszont nem tudok már felmászni a székre, a székről meg az asztalra, hogy elérjem. Egy darabig próbálkozott, hogy feljusson, küzdött, hogy becipelje a bárszéket, vagy legalább a kanapéhoz tartozó lábtartót első lépcsőfoknak, majd az ölembe bújt, és nagyon szomorúan annyit mondott:
"Ééén... kicsiii...!"

2010. január 11., hétfő

Különbözünk...

Két hír kapcsán is szembesültem ma azzal, mennyire másképp látunk bizonyos dolgokat Gáborral.
Az első Erőss Zsolt hegymászó balesetével kapcsolatos, én ugyanis feleségként és kisgyermekes anyaként nem tudom most megérteni a döntést, amit hozott. És eszemben sincs a felesége dolgába beleszólni, nem leszek fogadatlan prókátor, csak épp úgy érzem, ÉN ezzel MOST nem tudnék megbirkózni. Lehet valaki fanatikus, elismerem a sportteljesítményt is, de akinek pici gyereke van, az vigyázzon magára, és figyeljen az intő jelekre. Szerintem. Gábor pedig úgy gondolja, a felesége tudta, mit vállal ezzel a házassággal, és biztos nem kívánná, hogy a férje feladja, ami neki ennyire fontos.
A második híren nem vitatkoztunk, csak épp meglepett, hogy mennyire máshogy működünk.
Míg én azon lamentáltam, hogy mit érezhetett szegény gyerek, amikor megtalálta az anyját, és hogy vajon ez milyen hatással lesz az életére, sőt, egyáltalán hogy jut el odáig egy szülő, hogy ilyet tegyen, addig Gábor felnézett a YouTube-ra, hogy megtudja, milyen zenét játszik a Noir Désir...
Semmi kétség, hiperérzékeny vagyok, kihegyezve a család-témára...

2010. január 8., péntek

Most csak képek

Mióta októberben Szilvinél voltunk, én azt se tudom, hol a saját gépünk, így a blogról is hiányoznak a képek - legalábbis nekem... Az ő fotóiból pedig nem akartam karácsonyig szemezgetni, nehogy tönkretegyem a családi meglepetéseket (ajándék képek, naptár). Most mellékelek párat a saját kedvenceimből.




2010. január 7., csütörtök

Jósolgatunk...?!

Nem zsinórban, de a negyedik éjszakám telt rendszeres 5, illetve 3 perces fájásokkal.
Most éjjel már olyannyira, hogy belealudni se tudtam egészen háromig.
Ezzel nem panaszkodni akarok, mert nem kapartam a falat kínomban, vagy ilyesmi, viszont kiborít, hogy dúla létemre, harmadik gyereknél fogalmam sincs, milyen körülmények együttállása kell majd ahhoz, hogy bemenjünk a kórházba...

2010. január 6., szerda

Pótlás...

Ákos az ünnepek alatt betegeskedett kicsit, és bár láza csak 2 napig volt, az antibiotikum-kúra eléggé visszavetette az evésben. A karácsonyi vendégeskedés alatt jóformán alig kóstolt valamit
(a szaloncukrokon kívül).
A mai menüje viszont:
- reggelire és tízóraira összesen 5 szelet (!) toast kenyér vajjal és szilvalekvárral (ami szerinte "szinú méz")
- ebédre (szigorúan déli 12-kor, mert addigra már nagyon éhes volt szegény gyerek) emberes adag borsó, répa, levestészta a zöldséglevesből, majd fél tányér kókuszos tejbegríz
- délután fél alma, aztán némi citromnyalogatás (az nagyon finom ám!)
- vacsorára mézes-mustáros csirke rizzsel (7 körül, de akkor már toporzékolt a husiért)
- két marék mazsola, fél alma
- másfél deci kakaó

Azt hiszem, kezd magához térni, ami az étvágyát illeti...

2010. január 3., vasárnap

Erőviszonyok...

Vonatoznak.

Zsófi: Ákos kint csücsül, Husi meg bent. Mondjad Ákos, hol van Husi?
Ákos: Husi beeent.
Zsófi: Husi gazdag, mondjad csak, milyen Husi?
Ákos: Husi gazdaaa.
Zsófi: Ákos meg szegény, mondjad!
Ákos: Áko szegéééé.
Zsófi: Igen, Husi bent csücsül, Husi gazdag, van vonatgarázsa, van népe...
Ákos: Husi népe!
Zsófi: Ákosnak nincs népe, Ákos szegény, Husinak itt vannak a tartalék vonatai, itt állnak a garázsban, Ákosnak nincs pénze, Ákos kint csücsül. Mondd, hogy Ákos szegény! A szegény azt jelenti, hogy nincs sok pénze...
Ákos: Péééz...!
Zsófi: De Ákosnak nincs pénze, Husinak van pénze, Husi gazdag, jó? Itt vannak Husi szolgái, itt vannak a favágók, kivágják az erdőből a fát...
Ákos (a karácsonyfára mutat): Ott a fa!
Zsófi: Igen, de maradj kint, Ákos kint csücsül, ott vonatozik, mert Ákos még túl pici ehhez, jó? Te mindig kint csücsülsz!

2010. január 1., péntek

Minden kezdet könnyű

Legalábbis nekem.
Ha rajtam múlik, inkább a napfelkeltét csodálom meg, minthogy a naplementében gyönyörködjem, szeretem a hétfőket, sőt, úgy általában aktívabb vagyok reggel és délelőtt, mint a nap további részében. Ha éjfél után fekszem le, és többször ébredek éjjel, akkor is felkelek reggel 7 előtt, sőt, gyerekként már augusztus közepén az iskolakezdést vártam. Tele voltam elhatározásokkal, tervekkel, hogy mi mindent fogok (másképp) csinálni, és egy darabig mindig ment is.
Aztán persze általában elfogy(ott) a lendület.
És ezért jó, hogy az életben sok minden ciklikus, mert így van lehetőség az újrakezdésre, régi-új tervekkel, új lendülettel.
Most is.
Drukkoljatok! :)