Kibuktam egy cseppet...

Előrebocsátom, melóhelyi nyavalygás jön... *
Az van, hogy mi pénteken csak kettőig dolgozunk. Mivel ügyfelek nem járnak hozzánk, ill. csak előre egyeztetve jönnek be, igazából nem sok jelentősége van (lenne) a munkaidőnek - pláne, mert ha feladat és határidő van, úgyis mindenképp meg kell csinálni, ha meg épp úgy jön ki a lépés, hogy várunk valami anyagra, tök hiába ücsörgünk bent. Szóval eddig felnőttként voltunk kezelve, és bár a törzsidőt szépen bent kellett tölteni, a fennmaradó napi 2 órát úgy osztottuk be, ahogy a munka megkívánta. Mellesleg nem tapasztaltam visszaélést soha, mármint senki nem lépett le napi 6-7 óra munka után, viszont mindenki túlórázott szó (és túlórapénz) nélkül, ha kellett.
Hát most eljött az, hogy a pénteki rövid nap miatt más napokon 9 órát kell bent lenni, és a kötelezően kiadandó ebédszünetet is le kell dolgozni. Másfél óra utazással ez a napi kb. 9 és negyed óra számomra, vagyis inkább a család számára katasztrófa. Reggel 7:40-kor indulunk el, és este 7-re érek haza. Ha boltba kell menni, akkor esetleg még később. 8-kor a kicsiknek már fürdés...
Még csak most álltunk át erre, de azt érzem, nincs is életünk... Próbálunk persze mindenre időt keríteni, az eddigi elfoglaltságokra, a gyerekekkel való beszélgetésre, a házimunkára, saját magunkra, egymásra, de néha még Gáborral is szó szerint csak váltjuk egymást.
Agyalok ezerrel, hogy mit lehetne még racionalizálni, hol lehetne időt nyerni egy kicsit ügyesebb szervezéssel, de egyelőre nem látok ilyen pontokat. Reggel én intézem a gyerekeket, délután Gábor, a házimunkát pedig megosztjuk. Igazából teljesen flottul megy minden, percre pontosan be van osztva az egész napunk reggel hattól az esti lefekvésig, és abba az esti másfél-két órába, mikor a gyerekek még fent vannak, rengeteg dolognak be kéne férni.
Most még a 6 napos munkahét is hozzájön ehhez, így aztán duplán-triplán el vagyok kenődve.
Ha van bármi ötletetek időnyerésre, ne tartsátok Magatokban!

*És bár voltak erre irányuló kérdések priviben, most se írom le, hol dolgozom. Aki ismer, tudja, aki nem, annak priviben szívesen megírom (meg bármi mást is), de ide most már pláne nem írom ki. Ezt a posztot se kéne, de basszus, mégis csak az én blogom, és tényleg el vagyok keseredve...

Az új telefonom...

... nemcsak nőcis, hanem (a szó rossz értelmében vett) igazi NŐ!
Gyönyörű - szerelem volt első látásra.
Okosnak is hiszi magát, és minden érintésre reagál.

Csak épp a SIM-kártyákat nem ismeri fel, így aztán (kommunikációra) teljesen alkalmatlan.
Persze lehet vele játszani, zenét hallgatni, szórakozni, időt tölteni, de akar a fene!
Már vannak barátnőim.

Boldogújat Nektek!

Számomra nem végződött valami jól az előző év, és az új se indul fényesen. Ha igaz, hogy az évet azzal töltjük, amivel az első napját, akkor inkább ugorgyunk, és kérem 2012. január elsejét!!

Remélem, Ti nem jártok hasonló cipőben!

Majd jövök azért.

Döbbenet

8 perc 54 másodpercet pazaroltam el az életemből egy videóra, amiből elsajátíthattam, hogy készül a karácsonyi candy cane*-mintás szemfestés, pedig ezer tennivaló vár rám. És igen, másodszor írok (érintőlegesen) sminkről ebben a hónapban, holott számos eseményt, aranyköpést szerettem volna az elmúlt hetekben megosztani Veletek.
Rátok is jellemző ez? Ha igen, Ti mivel cseszitek el az időt? Ha nem, HOGY CSINÁLJÁTOK?!

* így hívják azt a bot alakú piros-fehér csíkos nyalókát

Nem igazság

Hogy a tegnapi napnak csak ma lett vége, de már a mai nap is egy órája tart!
Össze vagyok szakadva, alig bírok mozogni, gondolkodni meg... utópia...
Legalább szórakozni lettem volna...

Pedig most minden gyerekem cuki ám: Orsi ééédesen gurgulázik az ágyunkban, Zsófi és Ákos nagy egyetértésben rajzolnak a nappali parkettáján hasalva - lehet ennél többet kívánni? (Na jó, én azt kívánnám, hogy mindezt délben kezdjék csak el, és akkor is NAGYON HALKAN.)

Megint péntek

(És most nem a zenekarra gondolok...)

Azért van abban némi mazochizmus, ha egy olyan ember, aki elvből nem eszik késő este, jobbnál jobb gasztroműsorokat néz órákon keresztül...
Jamie: steak rostélyosból, rozmaringgal, grillrácson sült steak burgonyával...
Gordon: tésztában sült mustáros-fűszervajas lazac.
Múlt éjjel gyümölcstortákról álmodtam.

Jaj...

Elkiabáltam

Tegnap elromlott az autónk, és ahogy az lenni szokott, egyik javítanivaló hozta magával a másikat. 68 ezer Ft lesz a vége (mivel még nincs itthon a kocsi, ez se biztos sajnos). Még szerencse, hogy volt honnan elvenni a pénzt, mert egy nappal korábban, netán később már nem lett volna! (Így meg más nem lesz, de sokan vannak most hasonló helyzetben, lefogadom.)
Ma reggel Zsófi úgy kelt, hogy fáj a hasa, hányingere van. Köhög is, bár nem vészesen.
Remélem, megússzuk.
És azt is, hogy ennyi volt, aztán "holnapra már minden oké"... (Azért írtam le megint, mert most már tudom, hogy legalább egy olvasóm ÉRTI.)

Elégséges

Vannak napok, amikor az ember épp csak megfelel az elvárásoknak. Semmit nem csinál jól, semmi nem sikerül úgy, ahogy kéne, de legalább megvan, akárhogy is.
Aztán nagyon jó, ha le lehet feküdni végre, és bízni benne, hogy holnap már eleve másképp ébredünk...

Miért...

...motorozik, rajzol, rohangál, mesekönyvezik Ákos mostanában még este tizenegykor is?

... nem alszik mostanában nappal, vagy ha igen, akkor is csak 20 perceket?

...van az, hogy napközben kigondolok vagy három blogbejegyzést, aztán egyiket se írom meg soha?

... van egy csomó tervem, de semmi kedvem, lelkierőm a megvalósításra?

... ülök itt éjfél után, ha az egész család alszik, én meg rettenetesen kialvatlan vagyok?

Bocsánat...

Ezen a héten nincs túl sok programunk, sőt, ami azt illeti, az a kevés is (kb. napi egy), ami lett volna, egytől-egyig meghiúsult, szóval lenne időm írni.
De ha túlságosan tele van a fejem, meg a szívem, akkor valahogy nem megy. Nem értem magamat.

Magam alatt

Ilyen-olyan okokból így érzem most magam. Vannak ennek fizikai tényezői is (például a fáradtság, a megfázás), de főként a körülöttünk zajló történések, és ezeknek az én életemre nézve várható hatásai, valamint feszültségek bizonyos körökben, bizonyos emberekkel - ezek így együtt nagyon pesszimistává tesznek most. Semmilyen téren nincs konkrét jövőképem, egyszerűen nem látom, hogy mit fogunk csinálni, hol leszünk egy, vagy két év múlva.
De most még csak nem is szorongok emiatt. Nem is érdekel. Rezignált vagyok.