2010. május 29., szombat

Nem igazság

Hogy a tegnapi napnak csak ma lett vége, de már a mai nap is egy órája tart!
Össze vagyok szakadva, alig bírok mozogni, gondolkodni meg... utópia...
Legalább szórakozni lettem volna...

Pedig most minden gyerekem cuki ám: Orsi ééédesen gurgulázik az ágyunkban, Zsófi és Ákos nagy egyetértésben rajzolnak a nappali parkettáján hasalva - lehet ennél többet kívánni? (Na jó, én azt kívánnám, hogy mindezt délben kezdjék csak el, és akkor is NAGYON HALKAN.)

Nincsenek megjegyzések: