Fejben minden nap írok ám

Főleg munkából hazafelé.
De addig jó mindenkinek, míg ezek a szösszenetek (utálom ezt a szót!) csak piszkozatban léteznek!

Különben meg jól vagyunk. Minden rendben. (Legalább is ezt mondom mindenkinek, mert ez a rövid verzió.)

Hoztam ma este 6 db túrós batyut, hogy holnapra legyen reggeli, Zsófinak tízórai. Mire feleszméltem, Ákos és Orsi eltüntették az összeset...!

Nem halogathatom tovább az írást...

... Ma ugyanis felugrott hozzánk valaki (pár órára), csak mert a blogszünet óta nem tud rólunk semmit...!*
Mások is kérdezősködnek, ami nagyon jólesik, csak egyszerűen be kell látnom, hogy 10x megválaszolni ugyanazt a három kérdést semmivel se hatékonyabb, mint írni ide néha pár sort. És aztán persze még mindig jöhetnek a kérdések! :)

Szóval most idepasszintok egy korábban már megírt rövid helyzetjelentést, aztán HOLNAPTÓL (haha) igyekszem sűrűbben jönni:

Élünk ám! Nagyon is...

De tényleg. :)
Csak egyszerűen annyira kitölti az időmet a munka, a háztartás, a család, hogy a netezés egyre inkább kimarad.
Pedig nagyon-nagyon jó lenne ezt az időszakot is megörökíteni, mert élvezem, és rengeteg dolog történik velünk! Annyi-annyi impulzus ér, általában fogalmazgatom is a blogbejegyzéseket a metrón vagy az utcán (jellemzően ezen a két helyen amúgy), aztán soha nincs alkalmam leírni őket.
Tudom, szervezés kérdése az egész, de érzésem szerint így is átlag 30 órányi teendőm van minden egyes napba sűrítve.
Érdekes megfigyelés: mióta dolgozom, több türelmem van a gyerekekhez, és a házimunkát is nagyobb kedvvel végzem.
Viszont az nem meglepő, hogy bár (érzésem szerint) gördülékenyebben mennek a dolgok, sokkal-sokkal fáradtabb vagyok estére.
De a munka szuper, a gyerekek jó helyen vannak nap közben, a pénz pedig jól jön.
Azt hiszem, ez a lényeg.

*Ez persze csak gonoszkodás, mert nagyon örültünk neki!

Tízezer

kattintás...
Nem nagyon szoktam figyelni a számlálót, de mióta 99-cel kezdődött, bizony megnéztem minden nap, és gondolkoztam azon, legyen-e játék, illetve mi szépet-jót írjak a blogolásról, ne adj' isten magamról...
Aztán az előbb kaptam egy linket, és úgy döntöttem, "csak" ezt a felhívást teszem közzé én is, hátha egy icipicit hozzá tudok járulni, hogy ezek a gyerekek ételhez, ruhához, játékhoz jussanak.
Mi épp átépítünk, válogatjuk-selejtezzük a szekrények tartalmát - gondolunk rájuk. Tegyétek meg Ti is!

"Talán sokan nem tudják, de Budapesten működik egy óvoda, melybe hajléktalan gyermekek járnak. A kicsik minden nap tiszta ruhát és élelmet kapnak, és fürdetik is őket. Az óvodának, a gyermekeknek nagy szüksége lenne 98-146-os méretű ruhákra és 24-35-ös cipőkre, mondta el a Bezzeganyának Szabóné Förhétz Krisztina óvodavezető.

Az ovi 2004-ben szükségből nyílt, hiszen a szabályok szerint az óvodákba csak olyan gyermek vehető fel, akinek lakcíme, tartózkodási helye van. A szakemberek szerint a fedél nélküli gyermekek száma Magyarországon közel ezer fő, ők lakásnak nem minősülő helyiségekben, például pincékben húzzák meg magukat. A pesti hajléktalanóvodába egész Budapestről viszik a gyerekeket. Az ovi reggel hétkor nyit, a gyerekeket először megfürdetik, aztán tiszta ruhába öltöztetik, és enni kapnak, mert nagy részük délután négytől másnap reggelig nem eszik. Nincs mit.

Az óvodavezető szerint az ő kis óvodásainak az a legnagyobb örömük, ha van mit enni. Minden ételt megmutatnak nekik, ha lereszelnek egy káposztát, azt is, mert volt olyan kicsi például, aki úgy érkezett hozzájuk, hogy kizárólag a krumplit ismerte.

Aki tud ruhákat és cipőket küldeni, az alábbi címre juttassa el:

Wesley János óvoda
1086 Budapest, Dankó u. 11.

Reméljük, megkönnyítjük az óvoda életét, és minél több hajléktalan kisgyermeknek tudunk örömet szerezni.

UPDATE: Tartós élelmiszernek és játékoknak is örülnének az óvodában."

Forrás: http://bezzeganya.postr.hu/hajlektalan-ovisoknak-gyujtunk-ruhakat

Amikor eltűnök...

Az úgy szokott történni, hogy általában van egy esemény/sérelem/para, amit nem akarok leírni, de foglalkoztat, így akkor épp másról se tudok 2 értelmes mondatot egymásba fűzni.
Aztán jönnek tök jó "muszáj-megírni-őket" dolgok, mint pl. ovis-sulis karácsonyi készülődés, otthoni ünneplés, közben megesik jó pár vicces sztori is, mindet megfelelően akarom tálalni, és azt veszem észre januárban, hogy még az advent első vasárnapján készített fotók se lettek feltöltve a számítógépre (értsd: azóta nem meséltem semmit).
A taktikám ilyenkor az, hogy próbálok visszakúszni valami mókás (vagy legalább annak szánt) kis szösszenettel, mert túl hosszú lenne mindent bepótolni. Csak hát ezzel a legfőbb gond, hogy elvesznek egy hónap emlékei, és ha hiszitek, ha nem, nekem ez számít, mert rengeteg dolgot csak innen tudok felidézni.

2 dolgot határoztam el ezzel kapcsolatban:
1. Ha van is olyasmi, amit nem akarok megosztani másokkal, írok VALAMIT.
2. Ha alkotói válságban (haha) szenvedek is, legalább pontokba szedem az adott időszak fontosabb eseményeit (még ha ezek blabla nélkül Nektek nem is lesznek érdekesek).

Ezen a héten pl. az alábbi dokumentálandó események történtek:
1. hétfőn fogyózni kezdtem (bocsi, életmódot váltottam!), Orsi viszont ezzel szinte egy időben nekiállt hízni, szóval cseréltünk végre :)))
2. Gábor felmondott a munkahelyén (kedden vagy szerdán, nem is tudom)
3. Orsi megtanult felmászni Ákos és Zsófi ágyára

(Ééés ha legközelebb az időjárásról posztolok 2 mondatban, ne kérdezzétek meg kommentben, hogy akarok-e róla beszélni, mert tényleg nem. Nem vagyok szégyenlős, amiről akarok, azt úgyis megírom, reszkessetek...!)

Frissül

... az oldalsáv, átszabtam kicsit az általam olvasott blogok listáját, és mindenkit bátorítok, hogy szemezgessen a kedvenceim közül! Érdemes a profiloldalamon is körülnézni, mert helyszűke miatt jó pár blog (jellemzően a ritkábban frissülők) ott jelennek csak meg.
Időszerű volt már ez a változtatás, mert az újabb kedvenceimet mindig a könyvjelzőim közül kellett kikeresgélnem, arról nem is beszélve, hogy most már Ti is megismerhetitek őket (érdemes)! Habár lefogadom, hogy sokan már nélkülem is felfedeztétek Magatoknak Lustanyu és OUT írásait... (Utóbbit sajnos nem sikerült betennem a listába, így csak a bejegyzésből érhető el.)
Mindketten olyan naplót írnak, amit évekre visszamenőleg elolvastam (ráment jó pár napig minden szabadidőm), mert a legfrissebb poszt rabul ejtett!

Zsófi felfedezése

Ha a nyár, illetve a tél szavak utolsó betűit megcseréljük, értelmes szavakat kapunk. Bezonyám.

Az iskolai matekversenyen második lett.
Orsi csípője az ortopéd szakorvos szerint rendben van.
A blogom pedig új ruhát kapott ma.
Remélem, tetszik!

Szolgálati közlemény

Új design, és egy új blog...

Úgy tűnik, immár működőképes és végleges az új sablon, illetve háttér. Elnézést kérek, ha a "szépség" néha az olvashatóság rovására megy, igyekszem figyelni erre, és javítani, amin lehet. Bocsássátok meg nekem a kezdeti kényelmetlenségeket, de nagyon jót tesz a lelkemnek ez a sablonváltás...!

Az új blog pedig Zsófié, hamarosan megtaláljátok az oldalsávon, addig pedig ITT.
Olvassátok úgy, hogy egy keddtől második osztályos gyerek írja... (Aki lássuk be, rengeteg kamaszos vonást szedett fel a nyáron!)

(Én pedig tényleg igyekezni fogok pótolni a restanciáimat, csak mindig közbejön valami...)

Az egyik lépés

Ahogy tegnap írtam, lépésenként.
Így született meg legújabb "gyermekem" is: hetek óta formálódott a gondolat, aztán nem volt idő és alkalom a megvalósításra, de a dúlaképzés befejeztével, és Kinga bloggertársnőm :D inspirációjával végre útjára indult az új blog.
Életem egy konkrét szeletével foglalkozik, a dúlasággal. Várandósoknak, dúláknak, anyáknak, a szülés, a dúlai hivatás iránt érdeklődőknek írjuk majd terveim szerint dúlatársakkal közösen. (És persze azoknak a hozzám közel álló személyeknek, akiknek mindegy, mi az, ha velem kapcsolatos... :) )
Nagy szeretettel ajánlom Mindenkinek, és ha úgy érzitek, érdemes, tegyétek majd Ti is!