Feladvány

Ákos mai vacsorája: kopoltyús kenyér.
?????????????????????????

Még szerencse...

hogy nincs se gasztro-, se kreatív blogom, különben főhetne a fejem, hogy a mai alkotásunkról készült fotó melyikbe kerüljön fel. Így nem kérdés. :)
Osztályonként kellett zsíros kenyeret díszíteni az iskolai retro-bálra - a miénk így sikerült.
Természetesen vacsorára is ezt ettük ma, lilahagymával, kacsamájjal, paprikával, és olyan szédületes ízű paradicsommal, hogy én annak tudtam legnehezebben ellenállni. (Na jó, nem is tettem.)

Mérföldkő

Orsi éjjel többször is ébred enni, és hogy az első pótvacsora idejét kicsit későbbre toljam, mostanában az esti szoptatás közben próbálom üvegből is megetetni (félálomban már általában elfogadja).
Tegnap este is vittem be a cumisüveget, készültem szoptatni, de Orsi nem hozzám mászott oda az ágyon, hanem az ágy végénél álló asztalhoz tepert, elvette az üveget (fogantyú nélküli), leült az ágyra, és elkezdett enni. Úgy vágta be a 150 ml pépet, hogy annyi időre se engedte el az üveget, míg az ölembe vettem...!
Persze miután kiürült az üveg, már én is jó voltam. :)
Barátnőm kérdezte skype-on, hogy röhöghet-e, vagy sírjon velem, de az a helyzet, hogy én se sírok. Három és fél év nonstop szoptatás után valahogy most nem okoz lelki törést, ha a (még mindig csak 7,5 kilós) lányom időnként lecserél a cumisüvegre.

Ételek

Íme azon ételek listája, melyeket a családból csak én szeretek, így aztán sose készítem el őket (pedig néha jólesnének):
- pacal-, köröm-, illetve zúzapörkölt
- sóska
- kocsonya

Ha ilyesmit főztök, szánjatok már meg, és küldjetek egy kis kóstolót! Köszönöm.

(A posztot már megint a kocsonya ihlette, ma ugyanis romlottat sikerült vennem.)

Feladom...

Márti barátnőm egy kommentben úgyis feladványokat kért, hát tessék.
Előre szólok, akad köztük megoldhatatlan, na meg félig-meddig költői kérdés is...

1. Szerintetek mit lehet csinálni a Csodás Toyotájában?
2. Melyik dal refrénjét érti Ákos "leveles hó"-nak?
3. Mit keres a kocsonyában édesítőszer? (És: mi a bánatért veszek egy hipermarketben HÁZI kocsonyát?!)
4. Mi az a kérdés, amit Orsi a legtöbbet hall tőlem mostanában?
5. Milyen az, amikor "zakatol a túlnyomás"?!

A sóháztartásra

... fogyókúra közben bizony nem árt odafigyelni!
Csakis ezért pucolok tökmagot már fél órája Ákosnak.
Vagy azért, mert tényleg elkényeztetem kissé...

Szokásomtól eltérően

... recept következik.
Illetve nem is recept, csak egy újabb trükk a krumplipucolás elkerülésére. (Az előzőt pedig ITT olvashatjátok.)
Kezdem azzal, hogy én a krumplit eleve héjastól szeretem enni - na nyilván nem levesnek vagy pürének, de a negyedelt, héjas sült burgonyánál kevés jobb köretet tudok elképzelni. Ez valami hasonló, csak még annál is sokkal-sokkal egyszerűbb.
Itt az újkrumpli (amit még utálatosabb és értelmetlenebb pucolni), plusz a fogyókúrák életmódváltás szezonja, úgyhogy pont jól jön ez a kis recept. Köszönet érte Andi barátnőmnek!
Annyi az egész, hogy a parázsburgonyát/kisebb újkrumplit az ember megmossa, félbevágja, majd a vágott felével sóba mártja, a két felet összedörzsöli, és mehetnek szépen egymás mellé egy tűzálló tálba, sütőedénybe. Nem kell rá olaj, alufólia, semmi az égvilágon - kb. fél óra a sütőben (közepes hőfokon), és lehet is enni.

Megint péntek

(És most nem a zenekarra gondolok...)

Azért van abban némi mazochizmus, ha egy olyan ember, aki elvből nem eszik késő este, jobbnál jobb gasztroműsorokat néz órákon keresztül...
Jamie: steak rostélyosból, rozmaringgal, grillrácson sült steak burgonyával...
Gordon: tésztában sült mustáros-fűszervajas lazac.
Múlt éjjel gyümölcstortákról álmodtam.

Jaj...

Kínálat

Tudom, hogy lehetne olvasni is (szoktam majdnem minden nap végén, mikor ágyba kerülök), de azért az ember szívesen leülne megnézni egy filmet péntek este, pláne, ha már végigjárt egy bevásárlóközpontot, felhalmozott egy rakás friss alapanyagot, és ezekből 3 féle főtt ételt le is gyártott a hétvégére. És mit lát? Egyszerre 4 csatornán (AXN, RTL Klub, TV2, Viasat3) helyszínelnek, ami már csak azért se egészséges, mert egy 9 (sőt, igazából 8 és fél) éves gyerek még simán fent van ilyenkor.
De megtaláltam a legtutibb alternatívát: Jamie Oliver és Gordon Ramsay. Ők az én embereim. Éljen a TV Paprika.

(Megjegyzem, régi gasztroműsor-fan vagyok, lehet az Floyd, Nigella, a Két duci hölgy, a Guruló büfé, vagy éppen Rosemary... Azt megfigyeltétek, hogy bár az angol konyha SZERINTEM nem tud túl sok igazán jó ételt felmutatni, mégis ők viszik a pálmát a főzős műsorok terén? Ó, ezt még tudnám ragozni, de lassan hosszabb a zárójeles rész, mint maga a bejegyzés, úgyhogy majd máskor. Mert azért eszembe jutott pár angol finomság...)

Ilyet máskor is csinálok

Mert olyan egyszerű. És finom lett már elsőre is, hát még akkor milyen jó lenne, ha legközelebb ezt vagy azt kicsit megvariálnám a receptben... Ha több/kevesebb cukrot/csokit/fahéjat/gyümölcsöt tennék bele, vagy még egy tojást a tésztájába...
És általában ennyiben maradunk. El is felejtem, hogy tudok pl. kakaós csigát sütni, meg világbajnok almás pitét, hogy az ennél sokkal gyorsabban elkészülő süteményekről már ne is beszéljünk. Sajnos egyiket se készítem el egynél (vagy kettőnél) többször, nem válik rutinná, pedig milyen jó lenne, ha legközelebb már receptböngészés nélkül is menne! Na meg az is, ha rendszeresen kerülne a család elé házi sütemény.
De valami olyan hülye kettősség van bennem! Amit megsütöttem, az már nem izgat tovább, amivel pedig még nem próbálkoztam, attól olyannyira tartok, hogy nem forszírozom.
Pedig az, hogy az édesség, amit készítek, fél órán belül elfogy, legyen az joghurttorta, vagy egy gáztepsire való pite, jelzésértékű...
Ezt tegnap max. 20 perc alatt dobtuk össze Gábor névnapjára Zsófival, de ebben az időben az is benne volt, hogy megpucoltam a gyerekszoba ablakát, míg a zselatin hűlt. Az elfogyasztása még ennyi időt se vett igénybe, holott 4 darab, szintén házi sütésű pizza után vágtuk fel...

Tálalás kérdése

Neeem, ez a bejegyzés nem fog gasztro-címkét kapni...
És azt is megjegyzem elöljáróban, hogy az idézett párbeszéd teljesen véletlenül vett olyan fordulatot, amilyet (ó, pedig milyen szuper lenne ENNYIRE rafkósnak lenni!), de okulásul szívesen megosztom nőtársaimmal, hátha valaki hasznát veszi.
Készül a vasárnapi ebéd, fő a leves, sül a hús, mikor is megkérdezem Gábortól, hogy rizst vagy krumplit készítsek inkább köretként. A szokásos választ kapom, neki ugyebár mindegy, amelyik egyszerűbb... Ettől szoktam a falra mászni. Végül csak kikényszerítem belőle, hogy a krumplit azért jobban szereti (nem mintha nem tudnám). Teszek-veszek tovább, és valahogy a fogamzásgátlásról kezdünk beszélgetni, hogy ezután hogyan is legyen... Mesélem, hogy hallottam egy új eszközről, ami nekem elég szimpatikus, bár árban húzós, elkezdem ecsetelni a neten olvasott előnyöket, vélt vagy valós hátrányokat, közben kavarom a levest, a vágódeszkát a mosogatóba teszem, ő meg hümmög a tőle megszokott módon. Mikor úgy érzem, hogy már magamat is untatom a részletes beszámolóval (a google és az internetes fórumok korában ugye már jóóóó alaposan utána lehet járni bárminek), gyakorlatibb dolgok kezdenek foglalkoztatni.
És akkor neki szegezem a kérdést:
- Lehetek szemét, kérhetek Tőled valamit?
Erre ő, kissé megrettenve:
- Köttessem el magam, vagy ilyesmire gondolsz?
Hirtelen nem is értem, hogy' a francba juthatott ilyen következtetésre, mert már rég máshol jár az eszem, de azért érzem, hogy most jó alkupozícióban vagyok:
- Neeeem, csak arra gondoltam, pucolhatnál krumplit...

Érzem én, hogy szemétség volt kierőszakolni belőle a krumplis választ, majd viseltetni vele a következményeket, de higgyétek el, ilyen készségesen krumplit hámozni én még embert nem láttam...

(Éés ugye, hogy használható ez a történet valamire...?)

Pótlás...

Ákos az ünnepek alatt betegeskedett kicsit, és bár láza csak 2 napig volt, az antibiotikum-kúra eléggé visszavetette az evésben. A karácsonyi vendégeskedés alatt jóformán alig kóstolt valamit
(a szaloncukrokon kívül).
A mai menüje viszont:
- reggelire és tízóraira összesen 5 szelet (!) toast kenyér vajjal és szilvalekvárral (ami szerinte "szinú méz")
- ebédre (szigorúan déli 12-kor, mert addigra már nagyon éhes volt szegény gyerek) emberes adag borsó, répa, levestészta a zöldséglevesből, majd fél tányér kókuszos tejbegríz
- délután fél alma, aztán némi citromnyalogatás (az nagyon finom ám!)
- vacsorára mézes-mustáros csirke rizzsel (7 körül, de akkor már toporzékolt a husiért)
- két marék mazsola, fél alma
- másfél deci kakaó

Azt hiszem, kezd magához térni, ami az étvágyát illeti...

Ruszli

Tudom, hogy büdös, mert halszagú, meg ecetes, meg hagymás, és az emberek egy jó része a szagától is elhányja magát. De én nagyon szeretem. (És van még jó pár ilyen étel.)
Azzal is tisztában vagyok, hogy terhesen nem lenne szabad nyers halat enni, meg még egy csomó mindent, de ez nem igazán izgat, bevallom. Az már sokkal jobban kiborít, hogy még a széles választékkal bíró üzletek polcain se találok olyan ruszlit, amiben ne lenne édesítőszer. Van nekik üveges, meg kisvödrös, nagyvödrös, vákuumfóliázott, cirillbetűs, és még számtalan féle, de mindben ott az édesítőszer. Miért?!

És: ha tud valaki olyan márkáról, amivel nem ez a helyzet, AZONNAL szóljon!!! Megveszem, szinte már bármennyiért...

Kis esti háborgás

Volt már, hogy a reklámokról írtam, de akkor inkább csak a szellemes, vagy éppen idegesítő voltuk került terítékre.

Napok óta háborgok viszont magamban azon, hogy a levesporokat a családi élet nélkülözhetetlen részeként ábrázolják, és hogy a felnövő generáció számára ez legyen az etalon. Anyu porból isteni finom, házias (mi a fene lehet az?) húslevest készít, együtt a család, apa korán jön haza, szeretem a testvéremet, és egyszer olyan leszek, mint anyu… Csak én már a húst is porból készítem majd… Tudom én, hogy ez a jövő, meg hogy az élelmiszeripar mekkora nagy biznisz, azt is értem, hogy a Föld egyre növekvő lakosságát nem lehet már jóllakatni tanyasi csirkével, mégis felhúzom magam rajta nap, mint nap, hogy ezt nem szükséges rosszként, hanem követendő példaként „kell” látni.

Nem vagyok álszent, mert bár a saját lányom szerint „cukormentes” vagyok, én is készítek olykor zacskós levest, félkész mirelitet, de lesülne a képemről a bőr, ha az ünnepi alkalmakra ilyesmit tálalnék fel, és a lányom ezért akarna rám hasonlítani…

Sikerült véghezvinnem a LEHETETLENT!!!

Bitang rossz brownies-t sütöttem... :(
Írhattam volna EHETETLENT is a címbe nyugodtan, de gondoltam, legalább az higgyen optimistának, aki csak ennyit néz meg a bejegyzésből.
Itt kérek elnézést két barátnőmtől és a húgomtól, ők MIND tudják ugyanis az ELRONTHATATLAN, TUTI receptet (persze mindhárman tök másképp) - belátom, nem vagyok méltó Hozzátok, mert a három tökéletes leírásból (plusz abból a cirka tízből, amit még a neten hozzáolvastam) sem voltam képes finomat alkotni.
Elfogyott azért, de nálunk mindig minden süti elfogy.
Ritkán sütök, ez a titkom.
És a család szerencséje. :(((