Nem vagyok egy botrányra éhes unatkozó otthonülő, de várom a ma esti Showder-t (noha pontosan tudom, hogy ami lesz, az maximum vihar a biliben). Evidens, hogy Kovács Kristóf, vagy aki kitalálta, direkt ilyen céllal hívta a műsorba Tereskovát, kizártnak tartom, hogy ne tudták volna, mit fog énekelni, és szerintem be lehetett kalkulálni a közönség álszentebbik felének érzékeny gyomrát is. Nem az egetverő, hű de nagy botrány izgat igazán, és direkt az adás előtt akarom leírni ezt: nekem tetszik a szóban forgó dal. Azt hiszem, 2005 nyarán hallottam a Zöld Pardonban, és ha jól emlékszem, az elsők közt voltam ezzel, ott volt ugyanis az ősbemutató. Trágár szöveg ide vagy oda, nagyon megtapsoltam, bár abban egyetértettünk Gáborral, hogy bitang nehéz lesz kiadatni a számot.
Lehet, hogy ez egyesek szemében újabb negatív adalék a talán amúgy is pocsék (vagy legalábbis ellentmondásos) jellemrajzomhoz, de sokkal kevésbé tartom károsnak a felnövő generáció számára ezt az obszcén kifejezésektől hemzsegő dalt, mint például a Fókusz koraesti adását, amiben a félig-meddig tudományos, iszonyatosan könnyfakasztó és botrányszagú riportok közt mindig megbújik valami kis színes, netán egy hosszabb riport hazánk valamelyik zseniális pornószínésznőjéről, vagy az aktuális playmatecicákról (tudom, hogy igazából nyuszik!), azt sugallva ezzel a gyerekeinknek, hogy ez a valós élet, ez a követendő életforma. Részemről ezerszer inkább a „Kösz, f.szfej” – bár ha választani lehet, akkor az sem ilyen körülmények között, inkább egy koncerten, Nagy Krisztától élőben, kommentárral, és gyerekek nélkül.
(De különben ki az az idióta, aki azt hiszi, hogy egy minimum félnapos Fábry-tévéfelvétel 8 évesnek való program?!)
1 megjegyzés:
Hát ja, még annyi se volt, mint gondoltam... :D
Megjegyzés küldése