Pótlás

Ááááá, már megint teljesen elhanyagoltam a blogolást! Mentségül (vagy csak azért, hátha érdekel valakit) nagy vonalakban a múlt hetünk:
Hétfőn Dunakeszin voltunk topiktalálkozón, 75%-os részvételi aránnyal, mert Ildiék sajnos nem jöttek. Az idő klassz volt, a gyerekek tündérek, ja, és simán odataláltam. Délután rohanás haza, Zsófinak néptánc, angol, aztán autózás be a városba Gáborért, hogy odaérjen 6 órára a Szikla Klubba, megbeszélni a pénteki koncert részleteit. Míg onnan hazaért, elkészítettem a vacsorát. aztán már ment is próbára.
Kedd délelőtt átjött Kati, hogy a márciusi közgyűlés jegyzőkönyvét, a MODULE alapszabályát, valamint az SzMSz-t összefésüljük, véglegesítsük. Egy óra körül végeztünk, ekkor ért haza Gábor, megebédelt, aztán elment suliba.
Szerdán a neurológia volt a fix program. Jó hír, hogy most voltunk utoljára, Ákos lába kilazult, nem feszesek már az izmai, így tornáztatni se kell – kontroll önálló járáskor. Délután Balázs nálunk volt kicsit, majd Birséknél bandáztunk (mivel megvártam Gábort, Ákos nélkül mentem át, ami felüdülés volt, bevallom).
Csütörtökön beírattam Zsófit az iskolába (az Eötvös győzött végül, hátha mond ez valakinek valamit), utána beugrott Kriszti a gyerekekkel. Nagyon örültem, hogy jöttek! Végre babázhattam Áronnal, aki hihetetlen édes nagylegény, és hát bízom benne, hogy előbb-utóbb az Ákosaink is összebarátkoznak… :) Estefelé újra Birséknél kötöttünk ki, és csak fél nyolc után keveredtünk haza.
Péntek délelőtt nagybevásárlást intéztem Ákossal, este pedig koncert volt ugyebár.
Szombaton Gábor dolgozott, de addigra már nagyon fáradt voltam, így kőkeményen túlélésre játszottam egész nap!
Vasárnap Zsófi kitalálta, hogy visszamegyünk a nyolcvanas évekbe, így aztán nem néztünk tévét (az m1 és m2 valahogy nem vonzotta őt igazán), majd a nosztalgiahullámnak köszönhetően kimentünk Halásztelekre, ahol Gábor a gyerekkorát töltötte – megnéztük a házukat, az óvodát, az iskolát, a boltot, majd lementünk a Dunához egy kicsit. Ebéd után csendes pihenőztünk (na jó, inkább csak én, mert Ákos fél óra alvás után felsírt), aztán takarítottunk, rendet raktunk.
Ma pedig újra hétfő, és egy újabb eseménydús hét kezdete! Csütörtöktől Komáromban leszünk (Zsófi, Ákos és én), hát gondolom, lesz miről beszámolni!
De még addig is van három húzós nap…