Ákos nézné a tévét, Orsi viszont sportot űz abból, hogy pont elé álljon. Ilyenkor Ákosnak (érthető módon) elfogy a türelme egy idő után, és mostanában könyörgés helyett egyszerűen arrébb löki a húgát. Ennek viszont néha borulás a vége, amit szidás követ (részemről).
Ma is eszerint a forgatókönyv szerint zajlottak az események: puffanás, mikor én bejövök, Orsi a szőnyegen hanyatt fekve nyávog.
Ákos: "Véletlenül elejtettem Ósit!" Annyira meglepődtem, hogy kiestem a szerepemből, csodálkozva kérdeztem, hogy emelte fel, aztán Orsit kanalaztam össze (természetesen semmi baja nem volt), végül kiderült, hogy nem elejtés történt, "csak" a szokásos fellökés. Orsival leülök a kanapéra, Ákos jön utánam:
"Akkó most nem is szégyejhetem magam...?"
Szép város Kolozsvár...
7 hónapja
2 megjegyzés:
De drága!!! És milyen okos! ♥
(Magyar tanár néni kérem, tudom, hogy éssel nem kezdünk mondatot. ;) )
A szitu sajnos túlzottan is ismerős, nálunk is megy a lökdösődés ezerrel. :( Sajnos a Csajom eltanulja a Bátyjától. Az ereje is meg van hozzá, Ő biza nem kis madár csontú mint Orsid. De legalább abban bízhatok, hogy edzett Csaj lesz mire felnő! ;)
Ez olyan vicces: "Akkó most nem is szégyejhetem magam...?" xD xD
Megjegyzés küldése