Egy szokásos hétfő este

A hétfő esték olyan szempontból különlegesek, hogy Gábor a zenekarával (link a lap alján!) próbál nyolctól tízig-tizenegyig, én pedig egyedül vagyok itthon a gyerekekkel. Ilyenkor néha a nappaliban alszunk, mert Zsófinak ez nagy örömet szerez - hogy miért, nem igazán értem, hiszen tévét nem néz, én mellé nem fekszem, csak jóval később... Mindegy, "hivatalosan" ott alszunk. Annyira lelkes volt ettől, hogy önállóan megágyazott mindkettőnknek, és még vacsorát is készített volna nekem, ha hagyom. Aztán fél tízkor már csak azt láttam, hogy alszik. Én most még nem merek lefeküdni, mert Ákos újabban (értsd: vagy 3 hete) elég vacakul alszik, és 11 körül már ébred is, én pedig rosszul tűröm, ha fel kell tápászkodnom, mikor éppen sikerült álomba zuhannom. Kriszti is hívott nemrég; már a szülőszobán vannak. Beszéltünk vagy 20 percet, közben öt fájása volt, azt hiszem, szóval halad a dolog, és éjfélre szeretné a kezében fogni Áront. Nem tudom, mekkora esély van erre, de szerintem nem is lényeges. Nagyon szorítok nekik, mert nehéz órák ezek! Akárhogy is, a holnapi házassági évfordulójukra nem mindennapi ajándékot kapnak...