Költözik a filodendron

Valahogy nemigen gondoltunk rá mostanáig, hogy ez a nap is eljön, de azért sokasodtak az intő jelek: bizony Ákos is abba a korba lépett, hogy a lakás egyes berendezési tárgyai nincsenek már tőle biztonságban. Nagy kedvencei a kábelek: ha az ölemben ül, mindig igyekszik megkaparintani valamit, ami a laptopból kilóg - kit érdekel, ha esetleg borul vele a hangfal is...

Újabban a nappali legnagyobb növényét, a földön álló filodendront tünteti ki figyelmével, és bár mászni még nem tud, valahogy mindig sikerül odatolatnia akár 2-3 méter távolságból is, és akkor jaj a leveleknek! (Aztán az egész család rajtam mulat, hogy a szék új pajtását siratom, holott én szegény szobanövény legfrissebb levelei miatt sopánkodom...) Ma megelégeltük, hogy a lakás szinte egyetlen dísze is egyre kopaszabb, és egy gonosz húzással feltettük azt a virágtartóra. Míg Ákos fel nem áll, most már biztonságban lesz szerencsétlen, pontosabban már csak tőlem kell tartania, de eddig nagy túlélőnek bizonyult: nálunk szobanövények jönnek-mennek, de ez eddig strapabírónak látszik, hát muszáj volt honorálnunk a kitartását. Egyetlen félelmünk, hogy nyárra Ákos elindul, és esetleg kiújul vonzódása a filodendron iránt, de bízom benne, hogy addigra már megérti majd, miért ismételgetem mantraszerűen, hogy "nem szabad", így aztán csak nem rántja magára a 20 kilós cserepet...


Szerencsére még csak itt tartunk...