Valentin-napot ünnepelni

Tudom, már elmúlt, így nem aktuális ez az eszmefuttatás, de azért csak megírom, és ígérem, jövő ilyenkorig már tutira nem veszem elő a témát...
Szóval gáz egy ilyen ünnepet komolyan venni?
Sokak szerint igen, mert
1. a virágboltosok találták ki, hogy meggazdagodjanak
2. amerikamajmolás
3. szeretem a páromat egész évben
4. gusztustalan, nyálas, undorító.
Hát nézzük!

Ami a virágboltosokat illeti, Magyarországon valóban ők rendezték meg először, ezen nincs mit szépíteni. Állításuk szerint viszont annyira felmegy ilyenkor a vágott virág ára, hogy nem kaszálnak rajtuk többet, mint máskor, sőt, esetenként szinte semmit. Kicsit nyilván túloznak, de amúgy logikusan hangzik, akár még igaz is lehet. Persze nem féltem azért őket, de ünnepelni talán anélkül is lehet, hogy egy szál virágot ezer Ft-ért vegyünk/vetessünk meg. Ja, és ilyen alapon bojkottáljuk a ballagást és a halottak napját is, hisz a virágosoknak mindkettő valóságos aranybánya!

Utánozzuk Amerikát, és egy önálló gondolatunk sincs! Hova jut ez az ország, ha ilyen bugyuta dolgokat is átveszünk, mint a Valentin-nap, a Halloween, netán a hálaadás... Hol marad a magyar virtus, miért nem ünnepli a világ március tizenötödikét, satöbbi, mert a szalonnaevő igaz magyar bizony nem kér az import nyálból...! Igen, lehet ezt innen is szemlélni. Én viszont azt gondolom, egy életigenlő embernek nem fáj az, hogy ez "más ünnepe" volt, nem gondolja, hogy népbutítás lenne kimutatni ilyenkor, amit máskor sajnos sokszor elfelejtünk - mint ahogy jelmezekben bohóckodni, vagy hálát adni se különösebben ciki vagy fájdalmas. Igen, én amiatt se szívnám a fogamat, ha divatba jönne nálunk a Thanksgiving - talán megtanulnánk megköszönni is a sok könyörgés és panaszkodás után (elég a Himnuszra gondolni).

Az év többi napján is szeretjük egymást, és ez nagyon jó. Ugyanígy vagyunk a gyerekeinkkel, az édesanyánkkal, a nőkkel, és remélhetőleg máskor is eszünkbe jutnak halott szeretteink. Mégse olyan nagy tragédia talán, ha egy kijelölt napon kicsit jobban odafigyelünk erre, kihangsúlyozzuk ezt. Nem kötelező persze, de azért lehet valami a háttérben, mert a nőnaptól, a gyereknaptól, az anyák napjától vagy a halottak napjától kevésbé vagyunk rosszul, mint a szerelem megünneplésétől. Vajon miért? Miért lehet világnapja a víznek, a levegőnek, de még az erszényes vízilónak is, miközben a szerelem (világ)napjának létjogosultságát folyton vitatjuk?

Való igaz, a Valentin-nap kész giccsparádé, bár szerintem nem jobban, mint a karácsony. Hogy ki mit visz haza a kínálatból, az csak rajta, az ízlésén, a pénztárcáján, netán a kreativitásán múlik. Mert nem kötelező ám vásárolni! Szerintem nagyon kevés szerelmes örül jobban egy vörös rózsának vagy egy szívecskés plüssmacinak, mint a jól megválasztott szavaknak, a spontán bókoknak, a meghitt együttlétnek - a figyelemnek, a rá szánt időnek, rá "pazarolt" energiának... És aki mégis, hát az legyen boldog egy rózsaszín lufival, ha éppen őt szeretem, és erre vágyik, biztos megkapja tőlem. :)

Ha innen nézzük, ugyan mi olyan borzasztó február tizennegyedikében...?