Újabb dőreségek...

Családi fejezet után újabb zenei kitérő következik, Gáborék ugyanis koncerteztek pénteken. Több szempontból is ez volt eddig a legjobb buli: igényes hangosítás, sok ember, jó hangulat, és a klub közelsége (legalábbis nekünk), így aztán fél háromig maradtunk is, noha az A-punk játszott elsőnek, 8 órától. A „főzenekar” a Vérvonal volt, akiket én már alapból, a nevük miatt is ellenszenvesnek tartok, és a zenéjük se igazán az én stílusom, de be kellett látnom, hogy a közönséget nagyon fel tudják dobni, és igazán jó bulit csináltak! Összességében elég vegyes volt a kínálat: szutyok punkzene után zúzós metál (lány gitárossal!), aztán egy kis Kiss-utánérzés (na, arról teljesen lemaradtunk, beszélgetésből kifolyólag), majd a Vérvonal - Zöld csillaggal és István, a királlyal a koncert végén. A koncert eseményeivel kapcsolatban maradjuk annyiban, hogy történtek normális emberekhez méltatlan dolgok, de józanul továbbra is mindenkit szeretünk!

Amitől még különleges volt ez a péntek este, az Balázs jelenléte volt. Közel két éve nem találkoztunk már, de nagyjából ugyanott folytattunk mindent, ahol 2 éve abbahagytuk, vagy ahol 12 éve elkezdtük… Felüdülés volt beszélgetni, együtt gondolkodni – vagy hagyni, hogy Balázs gondolkodtasson, így talán pontosabb.

(Eközben Zsófi egy másik Balázzsal múlatta az időt: vendégségben aludt a barátjánál, elvégre ő már nagylány, simán kimaradhat éjszakára…)

És ha már zenét ígértem, megosztok Veletek egy újabb linket – már akivel még nem tettem meg ezt az elmúlt két napban, nagyon rákattantam ugyanis erre az együttesre… (A linket megint csak az oldal aljára sikerült betenni.)

Ex- (vagy még aktív) Zabhegyezők, Tóth Misi zenekaráról van szó! Van még a dolognak egy-két „amatőrbetegsége”, akár a szöveget, akár az éneket nézzük, de szerintem nagyon is hallgatható, ezt a családom is tanúsíthatja, mert péntek óta szegények nemigen hallottak mást, mint a MySpace-en található négy STENK-számot. Eddig az A-punk koncertet propagáltam ezerrel, de most STENK koncertre akarok menni!!!

Megint adós maradtam közel egy hét eseményeivel, de most nem akartam napokra lebontott beszámolót írni. A hét egyenlege amúgy: egy kezdetleges A-punk videó a YouTube-on (növeljétek a nézettségét légyszíves!), egy új felfedezett a STENK személyében (külön Balázs figyelmébe ajánlom a legnépszerűbb dalukat, mert szerintem gyönyörűen megdöntik a pénteken vázolt refrén-elméletet, arról nem is beszélve, hogy ebben a témakörben szerintem messze ez a legszellemesebb szövegű magyar szám), ééééés egy újabb babahír, „természetesen” (?) ugyanakkorra időzített szüléssel, mint a másik két barátnőmnél… (Senki ne zaklasson privátban az anya/apa kilétéről, mert még nem vagyok felhatalmazva a pletykálkodásra!)

Ja, és ígérem, hogy ezentúl sűrűbben, blablabla… Vagy nem.