Nem politikáról lesz szó, legfeljebb közvetve, ezt a gondolatmenetet egy anyuka szavai hozták ki belőlem tegnap. Iskolakeresőben vagyunk ugyebár, és ő a második alkalom után, amit egy tanítónő bemutató óráján töltöttek, úgy döntött, elég volt. Azzal érvelt, hogy anno nekünk is megfelelt az az iskola, ahová lakóhely szerint tartoztunk, ergo a fia is túléli, ha a legközelebbi iskolába íratják. Nem nekem szánta ezt a mondatot, csak meghallottam, ahogy öltözködtünk, annyira paraszt meg nem vagyok, hogy beleugassak más, félig-meddig ismeretlen emberek beszélgetésébe, így aztán itt reagálok, és ha vita lesz belőle, hát maximum Veletek vitázom, nem vele.
Nem nagyon akarok rendszerváltással, meg demokráciával jönni, de közel 20 év alatt tényleg (csak) idáig jutottunk? Azt se állítom, hogy Zsófi nem a legközelebbi iskolában köt ki végül, mert egyelőre ez sincs kizárva, de ha így lesz is, akkor döntünk erről, ha a számunkra szóba jövő összes opcióról tájékozódtunk. A boltban is választunk, autóból se azt kapja az ember, amit kiutalnak neki, orvoshoz se feltétlenül a körzetihez megyünk, miért lenne ez másként az iskolákkal, a tanítónőkkel?
Igazat adok anyukának abban, hogy sz.r és sz.r közt választani nem igazi alternatíva, de amíg nem láttam mindet, nem tudhatom, mind az-e, arról már nem is beszélve, hogy még mindig van kicsit rossz, és nagyon rossz, a gyereknek ellenszenves, és nekem ellenszenves, van közelebbi sz.r és távolabbi talán-nem-annyira sz.r, és ezt szerintem a gyerekéért végigjárja az ember. Ja, hogy ez kényeztetés? Hát akkor a klíma a kocsiban, a padlófűtés a lakásban, vagy a 3 rétegű vécépapír is az, tessék visszamenni 20 évet az időben, de sürgősen… És nehogymá’ a gyerek dirigáljon, hát mit tudja ő?! (Még a végén megtanul kritikusan értékelni és döntést hozni, nem úgy, mint a mi generációnk nagy része…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése