Ma régi zenék köszönnek vissza, és az ilyet nagyon szeretem! Tegnap este láttam valami amúgy érdektelen tévéműsorban (nem is tudom már, miben), hogy Ágnes Vanilla (ha így hívják még egyáltalán) feldolgozta a Szerelem második vérig c. film szerintem egyetlen jó betétdalát, ami gimnazista koromban nagy kedvencem volt. Ma megkerestem a YouTube-on, és meghallgattam vagy tízszer, nem mellékesen pedig egy barátnőmet is megfertőztem vele… (Úgyis elég sok a közös bennünk, és általában nekem is bejönnek a zenék, amiket ő ajánl, ezer köszönet például a Vad Fruttikért - róluk amúgy talán sose hallottam volna!) Az ominózus szám címe pedig Ne higgy nekem, de abszolút nem lep meg, ha így senkinek nem ugrik be, mi is ez… Én tényleg rongyosra hallgattam régen is ezt a dalt, de sose tudtam, hogy ez a címe!
A másik, amit ma újra előkerestem, és aztán a család besokallásáig hallgattam, Meredith Brooks Bitch című száma (az érzékenyebb lelkű olvasóktól itt elnézést kérek), mert a kezembe akadt az énekesnő egy másik cd-je (Deconstruction), melyen Queen Latifah is közreműködik, szerintem nem is rosszul. Maga a cd amúgy elég gyenge eresztés, ezt csalódottan konstatáltam már akkor is, amikor hazaérve vele először végighallgattam. Az említett szám viszont még mindig ugyanúgy hat rám, mint jó pár évvel ezelőtt, szóval az én szememben Meredith Brooks egyslágeres előadó. Megjegyzem, semmi bajom az ilyenekkel…
Más is van úgy, hogy 100as toplistát szerkesztget magában a kedvenc dalaiból? Csak mert én viszonylag gyakran gondolkozom ezen, és bizony elég sok egydalos szerző kapna helyet a listámon, azt hiszem! És aztán vannak sokan, akiknek csaknem az egész életművét felpakolnám a 100 legjobb dal közé. Hogy kb. kiket sorolnék ebbe vagy abba a kategóriába, azt talán majd legközelebb…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése