2008. március 19., szerda

Ki vagyok én?

Jelöltettem magam a MODULE elnökségébe, és most bemutatkozót kell írnom magamról a levelezőlistánkra, de ez csak apropó, nem ez indukálta magát a kérdést. Nem, nem fogok belemenni abba, megismerhető-e a világ/az egyén, vagy hogy ki álmodik kit, még csak arról se futtatok eszmét, hogy is veri át magát az ember, énképet barkácsolgatva magának, meg hogy színház az egész világ, mindannyian álarcot viselünk, satöbbi (na, az is egy jó zenekar például!)…

Egyszerűen úgy érzem, nem tudom már magam definiálni, vagy hogy kábé annyiféleképpen tudnám, ahány emberrel beszélek. „Normális” állapot ez? Talán jól van ez így, hogy képtelen vagyok néhány szóban, vagy egy bővített mondatban elmondani, ki vagyok, milyen vagyok, mivel foglalkozom, engem mégis zavar kicsit, hogy nem érzem egységes egésznek azt, ami pillanatnyilag jellemző rám.

Tehát bemutatkozás… (Különben figyeltétek, hogy még a profilomban is kikerültem?)

Hagyjuk is talán az olyan, egymásnak ellentmondó és tulajdonképpen elhanyagolható tényeket, hogy egyszerre tudom kedvelni Enya-t és Marilyn Manson-t, és a kedvenc ételeim közt ott a nyers cukkiniből készült saláta, de ölni tudnék egy jó csülkös pacalért is… Mindent tudok az egészséges életmódról, a méregtelenítésről, a zsírégetésről, nem kis készletem van torna dvd-kből, amiket használok is, de ha olyanom van, hát hetekig zabálok, hogy aztán újra átessek a ló másik oldalára. Lustának tartom magam (vagy talán arra tanítottak, hogy az vagyok?), mégis folyamatosan túlvállalom magam, és általában még boldogulok is mindazzal, amit a vállamra vettem - mert bár azt hiszem, link vagyok, valahogy nehezen viselném, ha nem tudnám tartani az adott szavamat. Szeretek hasznos és fontos lenni, de tanulom, hogy kell elviselni, ha valakinek nem vagyok nélkülözhetetlen. Úgy érzem, ez jól megy. Szeretnék bölcs lenni, de ahhoz nem vagyok elég türelmes és alapos – még csak az okoskodásig jutottam. (Most is miket írok…)

Nem nagyon tudok jobb elfoglaltságot, mint a gyerekeimet figyelgetni, ahogy tesznek-vesznek, ahogy ismerkednek a világgal, vagy ahogy egymásra néznek, de ha valaki egy koncerten látna, hát sose mondaná meg, hogy anya vagyok… - mint ahogy dúlaként tevékenykedve se nézne senki „punkfeleségnek”.

Napok óta morfondírozom azon, meddig színes, sokoldalú egyéniség valaki, és honnantól személyiségzavaros, netán skizofrén… Hangsúlyozom, én nem érzem egyik pillanatban, hogy most nem vállalnám a „másik” énemet (na tessék!), de azt gondolom, ezek egymással sok ember szemében nemigen férnek össze.

Emese után szabadon: „Hmmm…???”

2 megjegyzés:

Zoltán írta...

"Köszönjük Emese!"

HJuice írta...

Jogos! Magas labda volt...