Sajnos minden igyekezetem ellenére se sikerült folytatni egy napunk hiteles krónikáját, közel egy hét távlatából pedig már lehetetlen lenne, szóval inkább merüljön a feledés homályába ez is, ahogy például a családi költségvetés reformjáról ígért beszámoló lassan két hónapja…
Az életünk továbbra is eseménydús, állandóan jövök-megyek, hol MODULE-ügyekben, hol másért, Gábor heti 6 nap dolgozik, közben nem ér rá betegeskedni sem, Zsófinak is csomó program van az oviban, az iskolákban – egyszóval tetemes a lemaradásunk minden téren! Sajnos a lakáson látszik ez meg legjobban, de lepusztultságban lassan mi is hasonló szintre kerülünk… Nagyon kéne egy kis lazítás, de olyan igazi! Néha úgy érzem, hogy már egy nyugodt takarításért is bármit megadnék – ez mi, ha nem az őrültség kezdeti stádiuma?!
1 megjegyzés:
Hát a legkevésbé sem vagy őrült... Szerintem ezt szimplán úgy hívják: ANYASÁG..:) Cirka 17év, és egy kicsit pihizhetsz:)
Megjegyzés küldése