Egy átlagos nap - reggel

Ránézek az órára, mindjárt hét, a fenébe! Zsófi a lelkemre kötötte, hogy pontban fél hétkor keltsem, de Ákos hajnalban végre elbóbiskolt rajtam, így én is elaludtam. Lebűvészkedem a karomból az ágyba, körülbástyázom takarókkal, hogy ott hagyhassam, és keltem Zsófit. Kelteném, de nem igazán reagál, csak a másik oldalára fordul. Sebaj, végül is elég ma fél kilencre beérni az oviba, hiszen ugrott a mára tervezett iskolai nyílt nap. Gyorsan rendbe szedem magam, főzök egy kávét, újra ébresztem Zsófit, eredménytelenül. Ákos viszont mocorog, felveszem – jöhet egy kis összebújás, aztán együtt gyömöszöljük Zsófit, és amíg ők az ágyban „hancúroznak” (Zsófi egy félreértés folytán azt az állapotot hívja így, mikor túl fáradt a felkeléshez, és csak bámulja a plafont, nagyokat nyújtózkodva), kikészítem a ruhákat mindhármunk számára. Jövet-menet konstatálom, hogy a netkapcsolat megszakadt, az újracsatlakozás nem megy, így leállítom a gépet, úgyis ment egész éjjel, hadd pihenjen. Tisztába teszem Ákost, közben Zsófit noszogatom, hogy mosakodjon, öltözzön, majd én is készülődni kezdek. Míg Ákos átrendezi a számára elérhető polcokat, elkészítem Zsófi frizuráját, előszedem a babakocsit, megkeresem a pénztárcám, telefonom és aláírom a recepteket, amikkel a gyógyszertárba megyünk majd az ovi után. Utolsó réteg ruha Ákosra, a sapkával megküzdünk, ahogy kell, segítek levenni Zsófi dzsekijét a fogasról, becsatolom Ákost a babakocsiban, és indulunk.

Az óvodában újabb vetkőzés-öltözés, magyarázkodás az óvónéninek, hogy miért nem mentünk nyílt napra, majd Zsófi tegnapi műveinek közös elemzése. Ákos már türelmetlen, pedig szívesen feszegetném még, vajon mire gondolt Zsófi, amikor a következőket írta: „A nyolcvanas évek a következő 10 dolgot tartalmazták”… Mivel itt felsorolás nem következik, kénytelen leszek másoktól megtudni, miről is szóltak a nyolcvanas évek – amúgy is gyanítom, hogy e tekintetben nem egy 2001-ben született gyerek szolgálhat a legautentikusabb tapasztalatokkal, így az oviból kilépve telefoninterjúkba kezdek a nyolcvanas évek legtipikusabb jelenségeit illetően. Mivel ez nem olcsó mulatság, pláne csúcsidőben, két hosszúra nyúlt beszélgetés után úgy döntök, a közvéleménykutatást majd a neten folytatom. Ezúton is buzdítok hát mindenkit, hogy a „Megjegyzés” rovatba írjon be egy, azaz egyetlen dolgot, ami szerinte kimondottan a nyolcvanas évek terméke!

Folyt. köv.