Öntudatos lejmoló

Akárhova megyünk, ha egy anyuka kezében zacskó, esetleg műanyag doboz nyílik, Ákos ott terem. Így volt ez tegnap a Népligetben is, ahol olyan anyuka és kislánya mellett sikerült biciklivel lefékeznie, akik tök ugyanazt ették egy padon ülve, amit mi is. Nem baj, ő akkor is odaáll, szépen néz, ha nem foglalkoznak vele, közli, hogy "Én is kéjek...!"
Én nagyjából itt érem utol (nem túl jó a kondim mostanság, tény), felmutatom az ugyanolyan zacskónkat, anyuka nevetve állapítja meg, hogy a másé mindig jobb (naná, én is pont így reagálnék), kérem Ákost, hogy köszönje meg, ő mondja is, hogy "Köszííí!", majd indulna tovább. Anyuka viccesen utána szól, hogy "Szivííí!", erre Ákos ledöbbenve megáll, és közli: "Nem vagyok szivi! Én Ákos vagyok!" Aztán köszönés nélkül elporzik.

(Igen, a modorán még van mit csiszolnunk.)