2011. augusztus 31., szerda

Csupa-csupa közhely

Csak olyasmit tudnék írni az elmúlt időszakról, a mai napról, a jövőről, amit mindenki átél, ha gyes után megy vissza dolgozni. Várom, de tartok a sok (új) feladattól, eddig kissé untam a játszóterezős napokat, de ma elkenődve jöttem fel, arra gondolva, hogy lezárul egy korszak, bárcsak jobban kihasználtam volna a gyerekekkel töltött éveket, satöbbi...
Jó érzés, hogy bár új helyre megyek, mégse teljesen ismeretlen közegbe, a munkához pedig kimondottan lelkesen állok hozzá.
Orsi ma aludt először a családi napköziben, és bár konkrétan alvás alig-alig volt, azért nem sikerült rosszul a napja. Nem állítom, hogy nem viselte meg kicsit ez a váltás, de úgy érzem, bele fogunk rázódni.
Tudom, nem túl informatív ez a bejegyzés, nézzétek el nekem!
Amiért elkezdtem írni, az igazából annyi, hogy köszönöm a rengeteg biztató szót, kedvességet, támogatást, a kimondott és kimondatlan ránk gondolást! Az elmúlt napokban-hetekben számtalan ilyen megnyilvánulás áradt felénk, és ez nagyon jólesik.

3 megjegyzés:

Évi írta...

like... vagy mi..:)

Névtelen írta...

Hali HJ!

Na aztán mesélj, hogy milyen volt az első napod!

Hajrá! Szorítok neked! (jó sokra mész vele he-he-he:)))

I. sziga:)

labkat írta...

Hát egy kissé aggaszt, hogy alig tudsz írni, mert ez azt jelenti, hogy nem igen marad időd erre. Előre félek attól, hogy mi vár majd rám...