2008. július 15., kedd

Tények

Tehát: Ákos egy évesen 79 cm, 9,7 kg és 5 foga van. (Akit a fej-, ill. mellkaskörfogat is érdekel, írjon e-mail-t! :D ) Nagyon szeret társaságban lenni, továbbra is szívesen ismerkedik idegenekkel, de persze azokat részesíti előnyben, akik amúgy rá se néznének (kedvencei a mogorva férfiak). Mászásban egyszerűen nincs már hova továbbfejlődnie, így a lépegetést gyakorolja: néhány lépést megtesz egyedül is, ha kellőképpen motiválva van. A bútorok nagy részére simán feljut már, de ami érdekes: van veszélyérzete, így nem próbál fejjel lefelé lemászni – ha érzi pl. az ágy szélét, sikítozni kezd, ebből tudom, hogy épp le akar jönni valahonnan. Szívesen elmolyol egyedül akár fél órát is, ha van mit szétszedni, kiszórni, rágcsálni, de mostanában elkezdett dolgokat egymásra rakni, építeni is. Az álarcot az arcunkra, a kalapot a fejünkre próbálja rakosgatni, az üres ásványvizes flakonok kupakjait lecsavargatja. Tudja, hogy kukázni nem szabad, így azt hangos NEMNEM kiáltások közepette teszi (le is bukik rögtön), illetve megfigyelte azt is, hogy abba a nagy fehér izébe mi folyton csak beleteszünk, így most már ő is ezzel próbálkozik a szemét kiszórása helyett. Annyit profitáltunk (?) ebből a tanulási folyamatból, hogy most már át kell néznünk a szemetet, mielőtt a konténerbe levisszük, illetve néha kénytelen vagyok újra kimosni, amit Ákos az éppen megállt mosógépből a kukába helyez át… A frissen mosott ruha amúgy is az egyik kedvenc játéka: szedegeti ő is a kosárból, és rázza őket, ahogy én – aztán lerángatja a szárítóról, amit én már kiteregettem, hogy legyen újabb muníció. Fiú létére egész nap be nem áll a szája: többnyire halandzsázik, de azt elképesztően vicces mimikával és hangsúlyokkal teszi! Néha egészen magas hangon, kedvesen, máskor viszont kimondottan úgy, mintha veszekedne velünk. Mond néhány szót is (anya, apa, baba, pápá, hamm, nem, gita - gitár, vigya - vigyázz), de mivel nem használja ezeket következetesen a megfelelő szövegkörnyezetben, így ebbe nem élem bele magam. Ha olyan kedve van, integet, tapsol, tudja, hol a szem, a száj, próbálja etetni Zsófi játékkutyáját (amúgy is imádja a kutyákat), érti a kérem-tessék-köszönömöt, irtó ügyesen labdázik, és felmászik bármilyen meredek lépcsőn. Jellemző, hogy majdnem kihagytam: naponta háromszor eszik szilárd ételt (ami többnyire azért még pépes), délelőtt, délben és este, amúgy szopik, illetve kóstolgat abból, amit mi eszünk éppen (nyilván nem bármiből). Nem alussza át az éjszakát, de már csak egyszer ébred, nappal viszont kétszer alszik mostanában: délelőtt valamivel hosszabban (akár két órát is), délután maximum egyet, vagy még kevesebbet. De ezt feleslegesen írtam le, mert az életmódunkból adódóan úgyse alakul ki normális napirendünk…
Ami a legklasszabb: Zsófi messze felülmúlta minden elvárásunkat, mert nagyon kedves, szerető, gondoskodó nővére Ákosnak, és csak ritkán borul ki, hogy ő sokkal nagyobb testvért szeretett volna, ráadásul lányt…!

Nincsenek megjegyzések: