90 napos

Említettem a múltkor, hogy belekezdtem a 90 napos diétába. Csináltam már máskor is - ezt is, mást is, meggyőződésem, hogy a körülményekhez képest amúgy is viszonylag egészségesen élünk, de most meg vagyok lepődve magamon! Mivel Ákos még szopik, nem volt célom, hogy drasztikusan lefogyjak, én már azzal is beértem volna kezdetnek, ha nem hízom tovább. Úgy gondoltam, 20 napig fogok 90 naposozni (Gábor szerint ez a célkitűzés, ráadásul így megfogalmazva abszolút engem jellemez), de most ott tartok, hogy ez már rég letelt, viszont fogalmam sincs, mikor kezdtem, hányadik napnál tartok, csak azt tudom, hogy jó így, jól érzem magam, és nincs kedvem abbahagyni. Nagy ritkán tartottam persze egy-két bűnözős napot (előre eltervezve, tehát olyan nem volt, hogy egy körömpörkölt csábításának engedve hirtelen felrúgtam a diétát), és azt gondolom, ez így abszolút tartható: nem szenvedek, nem várom a végét, sőt, azt vettem észre, hogy a gyomromnak kimondottan nem esik jól az, amikor kicsit felfüggesztem a dolgot, és megeszem a nokedlit a harcsapaprikás mellé…

Aláírom, hogy nem ez a legésszerűbb diéta a világon, de nekem ITT ÉS MOST működik. Olyannyira, hogy Zsófi angoltanárnője tegnap a tábor első napján hitetlenkedve fogadott, hogy mennyire lefogytam (holott két hete találkoztunk utoljára).