2008. július 14., hétfő

Nagymaros

Szombaton Nagymarosra kirándultam a gyerekekkel, mert anyuék ott nyaralnak, és a terv szerint Zsófi is csatlakozott hozzájuk a hátralévő 3 napra. Gyönyörű helyen áll a faház fent a hegyen, a Fellegvárra néző terasszal (ott van valahol a fák mögött, tudjuk), és barátságos hangulatú maga a község is! De amit erről a napról írni akartam, az Ákos viselkedése: újabban az esti fürdetést is hangos ordítás kíséretében sikerül csak megejteni, és Gárdonyban is világossá tette, hogy neki a vízben semmi keresnivalója, most viszont úgy rongyolt be a jéghideg Dunába, ahányszor csak a homokba engedtem, hogy alig győztem elkapkodni a bokáig érő vízben! Élvezte a hajók kavarta nagy hullámokat, boldogan tapicskolt a pelenkáját verdeső vízben, és nagy sikongatással fogadott, ahányszor csak felkaptam, hogy jóval távolabb, a száraz homokban folytassuk a tetőtől-talpig tartó bepanírozását. Amint úgy érezte, hogy a testét fedő homokréteg elérte a kellő vastagságot, a tojásból kikelt teknősök mintájára indult újra a víz felé…

Rendhagyó képet csatolok erről a koraesti strandolásról.


Nincsenek megjegyzések: