Szeged

A héten - több segítőkész és nagylelkű embernek köszönhetően - Szegedre kirándultunk. Kezdődött azzal, hogy Góra Krisztián (régi jó barátom és Zsófi nem hivatalos keresztapja) meghívott minket a Szentivánéji álom főpróbájára. A szállást Andi barátnőm anyukája biztosította, Ákosnak pedig Kata barátnőm szerzett bébiszittert egy kedves nyugdíjas tanárnő személyében, aki hajlandó volt az egyre nagyobb csibészt épp a legnyűgösebb, legzűrösebb, esti időszakra elvállalni. Mindenkinek nagyon köszönjük az áldozatot, és innen is üzenjük, hogy megérte, mert nagyon jól sikerült ez a két nap!
Hogy milyen volt az előadás, abba most nem mennék bele, mert nem szeretném elrontani senki kedvét (se a magamét, se azét, aki esetleg lelkesedik érte), a lényeg, hogy jól éreztük magunkat, és Szeged még mindig gyönyörű! Azon ámultam leginkább, hogy minden olyan hely megvan és működik, ahova egyetemista koromban jártunk, és ha nem is ugyanolyan a város, hát csak még szebb lett az elmúlt években!
Csütörtökön csak arra volt időnk színház előtt, hogy kicsit összefussunk Krisztiánnal, majd Ákost átvigyük Újszegedre Marika nénihez, de a pénteket teljes egészében a belvárosban töltöttük. Persze én élveztem ezt legjobban, aztán Gábor, hiszen nekünk fűződnek emlékeink a városhoz, de azért Zsófi és Ákos se panaszkodott… Pénteken a Boci tejivóban reggeliztünk, aztán végignéztük Zsófival a Dóm tér szobrait, míg a harangjátékra vártunk. Sétáltunk a Tisza partján, elmentünk a Móra Múzeumhoz, megnéztük a színházat, a Széchenyi tér szobrai közt játszottunk, majd összebarátkoztunk a Kárász utcán hegedülő bácsival. A Dugonics téren kisilabizáltuk Zsófival a szökőkút szélén Juhász Gyula sorait, majd hosszas hezitálás és válogatás után begyűjtöttünk némi szuvenírt is. (Közben néha Gábor visszaszaladt a kocsihoz, amikor konstatáltuk, hogy szükség lenne még 1-2 órányi parkolójegyre…) Hazaindulás előtt még elzarándokoltunk a BTK épületéhez, ahol megilletődve meséltem Zsófinak, hogy itt felvételiztem 11 éve, itt tanultam, és itt is államvizsgáztam – persze ez őt nem hatotta meg, de azt azért közölte, hogy ő is ide szeretne majd járni. Megcsodáltuk a gyönyörű új komplexumot is, ami tényleg szépen megfér a régi BTK-val, csak az az idétlen elnevezése (József Attila TIK, azaz Tudományos és Informatikai Központ) ne lenne…!

Az első képen a háromfejú szörny a harangjáték kezdetét várja, a második pedig azután készült, hogy a bácsi eljátszotta Zsófinak a Pancsoló kislányt, Ákosnak pedig a Boci, boci tarkát...