Csiga giga és Bob Mester

Múltkor Ákos éneklését tettem fel, most Orsi van soron, még ha csak első sorokat énekel is mindenből (vagy refrént).

Bár nem úgy tűnik, Orsi ezen is énekel. Ki találja ki, hogy mit???

Hát megnyílt

A KÖKI Terminál.
Míg a metrót használni lehetett, és mióta újra a végállomásig közlekedik a 3-as, folyamatosan nyomon követhettük az épülését. Érdekes volt. És perverz dolog, tudom, de (biztos a munkám miatt is) szívesen láttam volna az egész folyamat hátterét, hogy egy ekkora beruházás hány szereplős, köztük milyen megállapodások köttetnek, hogyan mérik fel a különböző igényeket, hogyan tervezik meg az áruházat, a közlekedési csomópontokat, mit mérlegelnek, amikor eldöntik, mi hova kerüljön, milyen előírások vonatkoznak az akadálymentesítésre, a fogyatékkal élők közlekedésben való részvételének támogatására.
Ezekből kívülről sajnos nagyon kevés látszott - nagyjából csak a végeredmény. Most kíváncsian várom, hogy a gyakorlatban mi hogy működik majd (és hogy az elmaradt munkálatok mikorra fejeződnek be)...

Ja, és persze hazudnék, ha nem ismerném be, hogy a napról napra felkerülő cégnevek is felvillanyoztak...!
Konzumidióta vagyok én is, hiszen némelyik bolt neve olvastán még telefonálgattam is ("Tudtad, hogy lesz *** is???), de azért annyira mégsem, hogy ma reggel bármelyiket is útba ejtsem.
Viszont tény, a ma megnyílt Tesco lesz az én új Takarékszövetkezetem.  :)
(De a legtöbb pénzt valószínűleg mégse oda hordom majd; más tippem van.)

Nem halogathatom tovább az írást...

... Ma ugyanis felugrott hozzánk valaki (pár órára), csak mert a blogszünet óta nem tud rólunk semmit...!*
Mások is kérdezősködnek, ami nagyon jólesik, csak egyszerűen be kell látnom, hogy 10x megválaszolni ugyanazt a három kérdést semmivel se hatékonyabb, mint írni ide néha pár sort. És aztán persze még mindig jöhetnek a kérdések! :)

Szóval most idepasszintok egy korábban már megírt rövid helyzetjelentést, aztán HOLNAPTÓL (haha) igyekszem sűrűbben jönni:

Élünk ám! Nagyon is...

De tényleg. :)
Csak egyszerűen annyira kitölti az időmet a munka, a háztartás, a család, hogy a netezés egyre inkább kimarad.
Pedig nagyon-nagyon jó lenne ezt az időszakot is megörökíteni, mert élvezem, és rengeteg dolog történik velünk! Annyi-annyi impulzus ér, általában fogalmazgatom is a blogbejegyzéseket a metrón vagy az utcán (jellemzően ezen a két helyen amúgy), aztán soha nincs alkalmam leírni őket.
Tudom, szervezés kérdése az egész, de érzésem szerint így is átlag 30 órányi teendőm van minden egyes napba sűrítve.
Érdekes megfigyelés: mióta dolgozom, több türelmem van a gyerekekhez, és a házimunkát is nagyobb kedvvel végzem.
Viszont az nem meglepő, hogy bár (érzésem szerint) gördülékenyebben mennek a dolgok, sokkal-sokkal fáradtabb vagyok estére.
De a munka szuper, a gyerekek jó helyen vannak nap közben, a pénz pedig jól jön.
Azt hiszem, ez a lényeg.

*Ez persze csak gonoszkodás, mert nagyon örültünk neki!

Csupa-csupa közhely

Csak olyasmit tudnék írni az elmúlt időszakról, a mai napról, a jövőről, amit mindenki átél, ha gyes után megy vissza dolgozni. Várom, de tartok a sok (új) feladattól, eddig kissé untam a játszóterezős napokat, de ma elkenődve jöttem fel, arra gondolva, hogy lezárul egy korszak, bárcsak jobban kihasználtam volna a gyerekekkel töltött éveket, satöbbi...
Jó érzés, hogy bár új helyre megyek, mégse teljesen ismeretlen közegbe, a munkához pedig kimondottan lelkesen állok hozzá.
Orsi ma aludt először a családi napköziben, és bár konkrétan alvás alig-alig volt, azért nem sikerült rosszul a napja. Nem állítom, hogy nem viselte meg kicsit ez a váltás, de úgy érzem, bele fogunk rázódni.
Tudom, nem túl informatív ez a bejegyzés, nézzétek el nekem!
Amiért elkezdtem írni, az igazából annyi, hogy köszönöm a rengeteg biztató szót, kedvességet, támogatást, a kimondott és kimondatlan ránk gondolást! Az elmúlt napokban-hetekben számtalan ilyen megnyilvánulás áradt felénk, és ez nagyon jólesik.

Kéne már írnom!

Csak olyan nehezen megy...
Míg nyomaszt valami, amíg nem zárok le magamban egy eldöntendő kérdést, vagy ha bajom van valakivel/valamivel, nem szoktam tudni írni, most meg annyi mindenről kéne, hogy már túl nagy falatnak érzem!
Képekkel is iszonyatosan el vagyok maradva.
A legnagyobb horderejű téma mindenképpen az a hatalmas változás, ami (Gáboron kívül) a család minden tagját közvetlenül érinti majd, és hát közvetve nyilván őt is, de még hogy...!
Én (ha minden igaz) elsejével dolgozni kezdek, és talán már az is majdnem 100%, hogy hol. :D
Akik végig asszisztálták a tipródásomat, de a döntésemről még nem értesültek, most megtudhatják: a "B" verzió mellett döntöttem, és nem is elsősorban a fizetésbeli különbség miatt (bár az is van), hanem azért, mert az ott kínált feltételek valamivel családbarátabbnak tűntek. Így is napi 8 óra, de talán kevésbé stresszes a munka, és a munkaidő egy részét rugalmasan tudom ide-oda tologatni. Remélem...
Ebből következik, hogy Orsi bölcsibe megy. Itt is előállt az a helyzet, hogy mire elköteleződtünk egy (magán)bölcsőde felé, adódott egy másik lehetőség is: váratlanul helyet kapott a körzeti bölcsiben. Úgy tűnik, itt viszont kénytelenek leszünk az első változat mellett maradni, még ha (nem kevés) pénzünkbe kerül is.
Zsófi mindennapjaira szintén nagyon kihat majd ez a változás, hiszen egyedül fog iskolába menni, onnan hazajönni, leckét írni, különórára menni. Nagyon izgulok emiatt, de bízom benne, hogy némi távirányítással működni fog a dolog, és belerázódunk pár hét (vagy hónap) alatt.
Ákos is többet lesz ezentúl az oviban, nem lesz már gyeses anyukája, aki a könyörgése ellenére se hagyja ott ügyeletben... Szerintem délutánonként az utolsók közt jön majd haza, és csak remélni tudom, hogy a tavalyi évhez hasonlóan fog az ovihoz viszonyulni! Sajnos az egyik óvónénije elmegy, így most hevesen drukkolunk, hogy méltó utódja legyen Erika néninek...!

Nem titkolom, vannak aggályaim ezeken kívül is, hiszen 4 éve itthon vagyok, és bár dolgozgattam ezt-azt ez idő alatt is, azért más lesz napi 8 órában helyt állni ott, majd a fennmaradó időben kiszolgálni a családot fizikailag-lelkileg-szellemileg itthon, és a házimunkáról még nem is beszéltünk.
Gábor nagyon sokat segített eddig is, így tudom, hogy Rá számíthatok, de nem lesz egy sétagalopp!
(És igen, tudom, hogy sokan szeretnének a helyemben lenni, de momentán EZ, és ÍGY foglalkoztat.)