Hétfőnk logisztikai szempontból

A minap mondta valaki, hogy nálunk aztán biztos be van osztva, hogy ki, mikor, kivel hova megy, mit csinál. Naná! Csak soha nincs időm leírni, mert erre nem különíthetek el fél órát a napomból csak úgy...
De most megcsinálom, akár az alvás rovására is.
Legyen akkor a mai nap!
Bár az ébresztőm későbbre van állítva, 6:10-kor kelek, ekkor Gábor már felöltözve főzi a kávét, hiszen 20-kor indul.
6:14-kor (szinte minden nap percre pontosan így) Orsi kiabál: "Anya, kiveszeeeel???" Gyorsan benyomom a Duck TV-t, és indulok érte - a reggeli közös kávézásnak így lőttek, de ez alap. Míg a turmix készül, Ákos is kibotorkál, így ketten ülnek alfában a kanapén.
Az első menetrend szerinti konfliktus 6:28-kor bontakozik ki, mikor is megjelenik Zsófi, és átkapcsol a Disney csatornára, mivel ebben a szent pillanatban kezdődik az a sorozat, aminek kedvéért ilyen korán kimászott az ágyból.
Eddigre kész az uzsonnája, Orsi megitta a banánturmixot, én megkávéztam. Gyorsan zuhanyzom, pakolászom, jövet-menet noszogatom Zsófit, hogy készülődjön, közben reggelit készítek Ákosnak, és ráadom a kicsikre az első réteg ruhát.
Sminkelek, hajat vasalok, konstatálom, hogy kiömlött a szőnyegre a bodzás limonádé, ezért (jobb ötletem nem lévén) felhajtom a szőnyeget, hogy zoknis-harisnyás lábak ne tapicskoljanak a cukros löttyben, hátha így megússzuk az átöltözést. Közben Orsi áttelepíti székhelyét a fürdőbe, és a kád szélén sétáltatja a playmobil emberkéket. Ellenőrzöm, szerencsére nem vizes a kád széle, különben ez is ruhacserét eredményezne.
Mivel Ákos beteg (már láztalan, de oviba még nem mehet), ma Gábor nagynénjéék vigyáznak rá (akiknek ezúton is ezer hála!), szóval van egy plusz körünk, korábban kell indulnunk. Duplo vonatok nélkül viszont egy tapodtat sem, hát oké, de a ládába neki kell őket berakodnia, én a kocsiba való lecipelést vállalom csak. Zsófi indul, mi az eredeti tervvel ellentétben még nem. Nincs azért nagy vész, már mi is a kabátnál tartunk, illetve csak a gyerekek. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de ha én ugyanott tartanék az öltözésben, ahol ők, indulás előtt zuhanyozhatnék újra...!
Ákosnak váltóruha és gyógyszer a szatyorban, Zsófi fuvolája a duplo-s ládában (ott ne felejtsem), Orsi bölcsibe való cuccai az én táskámban. Kajámat elraktam, kulcs, forgalmi, telefon, bérlet van.
7:40-kor kéne Orsit a bölcsiben hagyni, de van egy kis csúszás, ráadásul Zsuzsa nénit helyettesítik, így Orsi kicsit meg van illetődve, szóval gyorsan átöltöztetem inkább én. Aztán rohanás - már amennyire a reggeli forgalomban és ilyen időjárási viszonyok közt lehetséges.
8 helyett 1/4 9-kor indulok visszafelé Lőrincről, pedig 30-kor a metrón kéne ülnöm, hogy beérjek. Visszaúton még jobban próbálok sietni, közben pedig azon agyalok, hol hagyjam a kocsit, hogy Gábornak és Zsófinak a legjobb legyen, plusz idő szűkében nekem se kelljen sokat gyalogolnom a metróig. Végül 42-kor vagyok a  metrón, ez még az egye fene-kategória, tűréshatáron belüli késés. 9:05-re beérek, bár felfedezem, hogy a forgalmit véletlenül elhoztam...
Hazafelé Gábor indul el negyed órával korábban, hogy Zsófiért (aki elvileg 1/2 5-ig táncon lenne, de elkéredzkedik a végéről) 1/4 5 után kicsivel odaérjen, és elvigye szolfézsra. Onnan megy a bölcsibe Orsiért, majd Lőrincre Ákosért. Én munka után sietek abba az iskolába, ahol a szolfézs 3/4 6-kor befejeződik, hogy átvigyem Zsófit egy másikba, ahol a majd pénteken elmaradó fuvola óráját kell ma pótolnia. Közben bevillan, hogy pelenkát kell venni, kis kitérő a Müllerben, és megint kések 5 percet. Míg Zsófi fuvolán van, beszaladnék a Spar-ba, majd vissza érte (a zeneóra csak 30 perces), de akkor megint késnék, így aztán inkább csak hazaviszem az iskolatáskát, plusz a saját cuccaimat. A zeneiskolába visszafelé SÉTÁLOK, ennek örömére tűzijátékban gyönyörködhetek (nem vicc!) az úton. Lám-lám, a világ is velem ünnepli, hogy nem rohanok (ma először)...
Így viszont zenesuli után Spar, szóval majdnem 7 óra van, mire hazaérünk. Leckeírás, táskapakolás, kivel mi történt, játék, közben vacsorakészítés, valamint ki mehet a számítógéphez/ki mit nézhet a tévében tárgyú viták következnek. Ezután vacsora,  majd 8-kor a kicsiknek fürdés, aztán míg Gábor Orsit altatja, tornázom 20 percet. Most megyek Ákost lefektetni, aztán ha lesz még erőm, akkor mosogatás, rendrakás, és talán némi felnőtt beszélgetés is belefér.
Mondjuk a holnapi logisztikáról. :D

Márti Barátném kedvéért :)

Íme, itt az életjel.
Sajnos nem volt alkalmunk megtudni, hogy a támadási kísérlet terve* Ákos agyszüleménye volt-e vagy komoly fenyegetés, mert a látogatásból nem lett semmi, sőt, a farsang is meghiúsulni látszik 3. napja tartó magas lázból kifolyólag... Csütörtök délután hányt egyetlen egyszer - jó érzékkel az orvosi váróban, lerövidítve ezzel a várakozási időt, amúgy a lázon kívül semmi tünet.
Kimondottan ciki volt viszont, hogy az óvónéninek, aki észrevette, hogy lázas, már eleve azt kamuzta, hogy reggel is hányt itthon. Miért csinálja ezt velem?!


*azt hiszem, így már kellőképpen óvatosan fogalmaztam

Vívódás

Ákosnak az oviban viszonylag állandó barátai vannak, bár néha azért ők is eljátsszák a (szerintem inkább lányokra jellemző) "nem vagyok a barátod" műsort. Most épp itt tartunk, miközben már megbeszéltük, hogy a fiúk péntek délután átjönnek játszani. Ákos tegnap este azt mesélte, hogy a fiúk megfenyegették: holnap légpuskával jönnek, és lelőnek minket (őt és engem), plusz meg is fognak pofozni minket (ez a sorrend már eleve vicces, bár tény, míg le nem lőnek, engem nehezen tudnak megpofozni).
Egy darabig mondogattuk Ákosnak, hogy biztos félreértett valamit, meg hogy a barátai, szóval dehogy fognak bántani minket, de aztán (kifogyva az érvekből) végül azt mondtam, ha már tényleg nem a barátai, akkor ne jöjjenek át.
Erre Ákos: "De én azéjt szejetném, hogy átjöjjenek..."
Úgyhogy állunk a támadás elébe. :D

Amiért nem szeretem a farsangot...

Úgy terveztem, várok még ezzel a bejegyzéssel, érlelem kicsit a dolgot, de konstatáltam, hogy épp ma 4 éve írtam a témában egy magammal igggen elégedett kis posztot. 
Hááááát, ma nem tenném...!
A hátam borsódzik a gondolattól, hogy egy héten belül két (elég képtelen) jelmezt kell legyártanom! Az egyik nagyon érdekes, formabontó ötlet, és a megvalósítást illetően is vannak elképzeléseink (naná, hogy ez Zsófié), a másik pedig valami abszolúte nem eredeti, ámde egyelőre kivitelezhetetlennek tűnő dolog (Ákos rögeszméje).
Nem tudom, hogy a dolgozó lét teszi-e, de visszasírom azt az időt, mikor Ákos szépen felvette a baráti körben már minden gyerek által viselt Füles jelmezt, és boldogan rohant be szamárként a csoportba, és azt kívánom, bárcsak beleegyezne, hogy kalóz vagy bozótharcos legyen, vagy - egye fene - Manny mester, de neeeem, ő csakis Flynn McCambridge bőrébe (izé... karosszériájába) bújva hajlandó az idei farsangi mulatságon részt venni. A probléma az, hogy a jelmeznek egyszerre kéne felismerhetőnek, menőnek, és egész nap kényelmesen viselhetőnek lennie, hiszen náluk a farsang egész napos monstre buli, nem csak egy kis jelmezes felvonulás...
Ötletek???

Szerintem lélekben valami skandináv vagyok...

Nagyon élveztem a ma reggeli gyaloglást a metróhoz, és a legkevésbé se zavar a hideg!
Igaz, a csini cipőt táskában hoztam magammal, de így élmény volt a néhol még ropogós havon lépkedni... Azt se bánom, ha még hetekig így marad minden, az olvadós latyakban tapicskolást viszont szívesen megúsznám valahogy!
Esetleg vegyek egy gumicsizmát is? :D