Különbözünk...

Két hír kapcsán is szembesültem ma azzal, mennyire másképp látunk bizonyos dolgokat Gáborral.
Az első Erőss Zsolt hegymászó balesetével kapcsolatos, én ugyanis feleségként és kisgyermekes anyaként nem tudom most megérteni a döntést, amit hozott. És eszemben sincs a felesége dolgába beleszólni, nem leszek fogadatlan prókátor, csak épp úgy érzem, ÉN ezzel MOST nem tudnék megbirkózni. Lehet valaki fanatikus, elismerem a sportteljesítményt is, de akinek pici gyereke van, az vigyázzon magára, és figyeljen az intő jelekre. Szerintem. Gábor pedig úgy gondolja, a felesége tudta, mit vállal ezzel a házassággal, és biztos nem kívánná, hogy a férje feladja, ami neki ennyire fontos.
A második híren nem vitatkoztunk, csak épp meglepett, hogy mennyire máshogy működünk.
Míg én azon lamentáltam, hogy mit érezhetett szegény gyerek, amikor megtalálta az anyját, és hogy vajon ez milyen hatással lesz az életére, sőt, egyáltalán hogy jut el odáig egy szülő, hogy ilyet tegyen, addig Gábor felnézett a YouTube-ra, hogy megtudja, milyen zenét játszik a Noir Désir...
Semmi kétség, hiperérzékeny vagyok, kihegyezve a család-témára...