2009. február 17., kedd

Magam alatt

Ilyen-olyan okokból így érzem most magam. Vannak ennek fizikai tényezői is (például a fáradtság, a megfázás), de főként a körülöttünk zajló történések, és ezeknek az én életemre nézve várható hatásai, valamint feszültségek bizonyos körökben, bizonyos emberekkel - ezek így együtt nagyon pesszimistává tesznek most. Semmilyen téren nincs konkrét jövőképem, egyszerűen nem látom, hogy mit fogunk csinálni, hol leszünk egy, vagy két év múlva.
De most még csak nem is szorongok emiatt. Nem is érdekel. Rezignált vagyok.

3 megjegyzés:

Zsuzsi írta...

:( Hát nagyon meg tudlak érteni! Ha van kedved dumálni, tudod, hol találsz. :)

Névtelen írta...

Nem lehet mindig a csúcson lenni. Néha kellenek a hullámvölgyek, hogy utána annál több energiával, nagyobb lendülettel, optimistán állj a dolgok elé. Remélem, ez nemsokára bekövetkezik!
Addig is én is itt vagyok :-)(Néha szintén magam alatt :-)
Márti

VOKinga írta...

Sajnos nem lehet leválasztani magunkat a világról, pedig néha annyira jó lenne... Ha egyszerűen csak kihúzhatnék egy-két embert, eseményt az életemből. Vagy lazának lenni és egy legyintéssel továbbmenni.
Remélem, hamarosan újra felfelé szárnyalsz majd.
Jövőkép témában, meg ebben az egész múlt-jelen-jövő dologban nekem ebben az évben néhány különleges felismerést adott Tolvaly Ferenc Tibetben a lélek c. könyve, Te úgyis rndszeresen olvasol, szerintem ezt megéri felvenni a listára! :)