Szánom-bánom...

Mi tagadás, megint tetemes a lemaradásom, de az a helyzet, hogy a múltkori örömködés (levizsgázásból kifolyólag felszabadult idő okán) korainak bizonyult, azóta ugyanis EGYETLEN napot se töltöttünk együtt családilag… Nem ragozom, fáradt vagyok, noha a hétköznapok jól telnek, most pedig elhatároztam, addig nem fekszem le, míg bele nem kezdtem a hézagok pótlásába – először megint leltározós élménybeszámoló következik, még az is lehet, hogy több részletben.

Június 9. – Ortopédia
Ahhoz képest, hogy hónapokat vártunk a vizsgálatra, a doktornő a lelet gépelésével, illetve jótanácsok osztogatásával együtt se pazarolt ránk 5 percnél többet értékes idejéből – hatékony a magyar egészségügyi gépezet, nem igaz? Immár papírunk van arról, hogy Ákos lába egészséges, én pedig (egyelőre) bízom abban, hogy valóban ezt igazolja a lelet, nem pedig a szakorvos hanyagságát (aki egyébként következetesen Gergőnek szólította a gyereket – a nevére is ugyanolyan rövid pillantást vetett tehát, mint a kérdéses lábfej pozíciójára).

Június 11. – A mi babánk (kézműves tábor Törökbálinton)
A program linkjét igyekszem alulra beilleszteni a többi közé, az ott található ajánlónak pedig minden szava igaz, tanúsíthatom! Az időjárás tekintetében kicsit rezgett a léc, valamint hiányoltam egy kis szervezett beszélgetést a találkozó elejéről, de nagyon jól éreztük magunkat Ákossal, pólókat is készítettem a gyerekeknek, frissen sült kenyeret is ettem, ezenkívül megtanultam Ákost a csípőmre kötve hordozni, és megbeszéltük, hogy legközelebb Zsófinak is ott a helye velünk. Számítottam valamiféle ötletbörzére vagy gyakorlati útmutatóra „hogyan tegyek el befőttet/hogyan manikűrözzek/hogyan készüljek a téli olimpiára gyorskorcsolyázásban a gyerek lelki károsodása nélkül?” témában, de aztán magamban nyugtáztam, hogy nincs csodarecept: az eddig használt és jól-rosszul bevált módszerek tárházával él a többi anyuka is: gyerek bevonása, gyerek figyelmének elterelése, gyerek türelemre intése, túlélésre játszás. Azt nagyon sajnálom, hogy Sződy Judittal nem sikerült leülnünk egy konzultációra, de talán majd legközelebb.

Június 12-16. – Gicáék látogatása
Ez a négy nap (leszámítva a szombatot, amikor nekem MODULE találkozó volt az Orczy-kertben) megint a turistáskodás jegyében telt: Szépművészeti Múzeum, Közlekedési Múzeum, Természettudományi Múzeum, Városliget, Szentendre, Skanzen, és némi plázázás – mi ennyire vettük ki a részünket Gica és Zoli igen sűrű programjából. Gábor sajnos nem tarthatott velünk mindenhová, mert csak szombat-vasárnap ért rá, de a Skanzen-béli nosztalgiafotózásról szerencsére nem maradt le (kár is lett volna, hiszen remekül hozta a paraszt-figurát! :D )… És bár a nosztalgiafotók is remekül sikerültek, most mégis egy másik hangulatot idézek meg (remélve, hogy Gica nem szedi le a fejemet érte).