Ömlesztek

Ma egy barátnőm azt mondta, nagyon ritkán lát rólunk képet (pedig vele aztán szinte naponta beszélek). Hát, ezen ne múljon, tele vagyunk fotókkal!

Amikor eltűnök...

Az úgy szokott történni, hogy általában van egy esemény/sérelem/para, amit nem akarok leírni, de foglalkoztat, így akkor épp másról se tudok 2 értelmes mondatot egymásba fűzni.
Aztán jönnek tök jó "muszáj-megírni-őket" dolgok, mint pl. ovis-sulis karácsonyi készülődés, otthoni ünneplés, közben megesik jó pár vicces sztori is, mindet megfelelően akarom tálalni, és azt veszem észre januárban, hogy még az advent első vasárnapján készített fotók se lettek feltöltve a számítógépre (értsd: azóta nem meséltem semmit).
A taktikám ilyenkor az, hogy próbálok visszakúszni valami mókás (vagy legalább annak szánt) kis szösszenettel, mert túl hosszú lenne mindent bepótolni. Csak hát ezzel a legfőbb gond, hogy elvesznek egy hónap emlékei, és ha hiszitek, ha nem, nekem ez számít, mert rengeteg dolgot csak innen tudok felidézni.

2 dolgot határoztam el ezzel kapcsolatban:
1. Ha van is olyasmi, amit nem akarok megosztani másokkal, írok VALAMIT.
2. Ha alkotói válságban (haha) szenvedek is, legalább pontokba szedem az adott időszak fontosabb eseményeit (még ha ezek blabla nélkül Nektek nem is lesznek érdekesek).

Ezen a héten pl. az alábbi dokumentálandó események történtek:
1. hétfőn fogyózni kezdtem (bocsi, életmódot váltottam!), Orsi viszont ezzel szinte egy időben nekiállt hízni, szóval cseréltünk végre :)))
2. Gábor felmondott a munkahelyén (kedden vagy szerdán, nem is tudom)
3. Orsi megtanult felmászni Ákos és Zsófi ágyára

(Ééés ha legközelebb az időjárásról posztolok 2 mondatban, ne kérdezzétek meg kommentben, hogy akarok-e róla beszélni, mert tényleg nem. Nem vagyok szégyenlős, amiről akarok, azt úgyis megírom, reszkessetek...!)

Hajvágás - nagy sírás

ITT írtam először hajvágásról.
Nna, ez a mostani nem egészen így történt, mert most igenis volt bőgés.
Mondjuk nem Ákos sírt, hanem én, de nagyon...
Aranyos lett most is, és tény, hogy rendezetlen volt már a kócos, göndörödő fürtjeivel, de valahogy azt éreztem, ILYEN babahaja már soha többé nem lesz.
Talán ezért volt, hogy bár mondogattam egy ideje, hogy le kell vágni a haját, beletörődtem, hogy Ákos nem akarja. Gábor viszont mára megelégelte a sok mondogatást, és nekiállt, aztán mikor látta, mennyire sírok, már késő volt leállítani a műveletet.
Tudom, nem nagy veszteség, és tényleg édes mindenhogy, de én sajnálom.
Előtte

Utána

Az új telefonom...

... nemcsak nőcis, hanem (a szó rossz értelmében vett) igazi NŐ!
Gyönyörű - szerelem volt első látásra.
Okosnak is hiszi magát, és minden érintésre reagál.

Csak épp a SIM-kártyákat nem ismeri fel, így aztán (kommunikációra) teljesen alkalmatlan.
Persze lehet vele játszani, zenét hallgatni, szórakozni, időt tölteni, de akar a fene!
Már vannak barátnőim.

Boldogújat Nektek!

Számomra nem végződött valami jól az előző év, és az új se indul fényesen. Ha igaz, hogy az évet azzal töltjük, amivel az első napját, akkor inkább ugorgyunk, és kérem 2012. január elsejét!!

Remélem, Ti nem jártok hasonló cipőben!

Majd jövök azért.