2011. január 14., péntek

Hajvágás - nagy sírás

ITT írtam először hajvágásról.
Nna, ez a mostani nem egészen így történt, mert most igenis volt bőgés.
Mondjuk nem Ákos sírt, hanem én, de nagyon...
Aranyos lett most is, és tény, hogy rendezetlen volt már a kócos, göndörödő fürtjeivel, de valahogy azt éreztem, ILYEN babahaja már soha többé nem lesz.
Talán ezért volt, hogy bár mondogattam egy ideje, hogy le kell vágni a haját, beletörődtem, hogy Ákos nem akarja. Gábor viszont mára megelégelte a sok mondogatást, és nekiállt, aztán mikor látta, mennyire sírok, már késő volt leállítani a műveletet.
Tudom, nem nagy veszteség, és tényleg édes mindenhogy, de én sajnálom.
Előtte

Utána

3 megjegyzés:

Évi írta...

Óóó, milyen nagyfiú lett már Ákos is...:o És csini lett az új hajjal, benned meg még sok a hormon:)
Puszik

Lori and Ruben írta...

Olyan, mintha a 2 ket kozott evek teltek volna el:)
Nekunk is le kene vagni Ruben hajat, de annnnnyira nem akarom:(
Debi

HJuice írta...

Igen, az a 2 év, az fájt nekem is nagyon! :)