Zsófi az itthon (és ébren) töltött idejének minimum 80%-ában rajzol. Ha nem rajzol, akkor mesét ír, újságot szerkeszt, vagy épp étlapot gyárt. Mindegy, csak a papír fogyjon...! Ehhez hozzájön még az a paksaméta, ami napi szinten gyűlik össze az iskolatáskájában - nem is értem, mert ahhoz, hogy ennyi mindent legyártson a suliban, órák kellenek! Rejtély, hogy mégis minden feladata hibátlan, és a lecke is kész, mire hazajön.
Megrendelésre már nem rajzol, ezt az alábbi táblával hozta az osztálytársak tudomására:
Kár, mert amit eddig nekik készített, az legalább nem jött haza... :D
És a szortírozás: kemény dió, főleg nekem, mert elég egyetlen apró részlet, ami érdekes, vicces, vagy egyéni meglátásról tanúskodik, és én már nem dobom ki... Így nálunk gabonapelyhes dobozokban gyűlnek a művek, ha már megelégeltem, hogy a lakás minden pontját elárasztják a papírok. Nem túl látványos különben a gyűjtemény, mert Zsófi utál színezni, de nekem értékes.
(Ja, és a legutóbbi rajzversenyen, amiről érintőlegesen írtam, különdíjas lett. Sajnos a művet nem kaptuk meg.)
Szép város Kolozsvár...
7 hónapja
2 megjegyzés:
Gratulálok a különdíjhoz!
De miért is nem lepett meg? :-)
Még szerencse, hogy a rajzolás/színezés fárasztó :-D
Márti
:D:D Kis rajzológép:) Baromi Veráék hogy vannak? Majd jól átmegyek és lecsekkolom az újabb terméseket:) Dóri
Megjegyzés küldése