Az első hónap. És vagy én készültem sokkal rosszabbra (na jó, ez általában így van), vagy ritka jó fej gyerekeink vannak, vagy csak átmeneti szerencse ért minket, de eddig jól bírjuk. Nem vagyunk krónikusan kialvatlanok, a kupi se nagyobb, mint korábban volt (talán ezért jó, hogy eddig se volt kicsi), és egyáltalán nem készülök a Dunának menni.
Sőt, többek szerint kivirultam/megszépültem/jól nézek ki, stb… Pedig nem csináltam ám semmit magammal! Egyszerűen csak boldog vagyok. A titok: már annak is tudok örülni, hogy este emberi időben ágyban az összes gyerek, és nem érzem azt, hogy valamelyikükkel már megint nem tudtunk foglalkozni. Na jó, néha érzek ilyet, néha majdnem sírok, hogy nem tudok ennyi felé szakadni, de pont ettől értékelem, amikor mégis sikerül. És egyre többször sikerül. Nagy-nagy köszönet Gábornak, mert rengeteget vállal, főleg ami a vásárlást, játékot, esti mesét illeti.
Ja, és reggel ő főzi a kávét, ez a leglényegesebb.
Szép város Kolozsvár...
7 hónapja
4 megjegyzés:
Jut eszembe, nagycsaládosok lettetek! Gratula!!!! Irány a NOE!
Nagyon örülök, hogy így érzed, és büszke vagyok Rád, hogy nem vagy egy nyafogó, kiborulós anyuka.
Na, azért lesz még itt kiborulás, meg nyafogás is, abban biztos vagyok! :)))
Kati! Honlapot már néztem, egyelőre eddig jutottam...
nagyon orulok, hogy ilyen jol megy, innentol meg mar csak egyre konnyebb lesz, nem? :)
Megjegyzés küldése