Egyedül

Ritka ez, és egyre ritkább lesz: egyedül töltöm az estét.
Ákos már alszik, Zsófi pedig színházba ment Gáborral. Végre.
A kétes emlékű lellei nyaralás óta (én émelyegtem, Ákos vírussal küzdött, Gábornak dolgoznia is kellett, az idő meg vacak volt) vártuk, hogy végre legyen jegy a Rómeó és Júliára, ami Zsófi nagy kedvence.
A szülinapjára majdnem összejött a meglepetés, de kiderült, hogy az élelmes vaterázó egy román nyelvű előadásra kínálta a jegyeket, így lemondtunk róluk. Mára (hála barátomnak, esküvői tanúmnak, és Zsófi nemhivatalos keresztapukájának) összejött a dolog, nekem pedig olyan jó érzés a gyerekem örömének örülni...!

(És rólam/rólunk távirati stílusban: mééég egyben, sőt, a tervek szerint ez a közeljövőben nem is fog még változni. Nagyjából jól vagyok, bár elképesztően zsibbad és vizesedik kezem-lábam, ami az előző két terhességemnél nem volt, a vérnyomásom viszont mindeközben rendben. Jóslófájások vannak, néha rendszeresen is, de indulni még nem kell, az biztos.)