Jó

A nap nagy részét Ákossal kettesben töltöm (egyelőre). Ez alatt az idő alatt ezt a szót hallom leggyakrabban. Na nem mintha a fiam mintagyerek, vagy törpe-repper lenne, egyszerűen csak nem ismer (pontosabban nem használ) más pozitív tartalmú szavakat. És ez irtó vicces, mert néha úgy tűnik, mintha beleegyezését adná dolgokhoz, amikre egyébként nincs befolyása, holott ő csak helyesel, vagy épp elfogad egy tényt. Ha megkérdezem, kér-e inni, ha közlöm, hogy a könyvben látott baromfi neve pulyka, ha azt mondom, hogy apa még nem jöhetett haza, mert nem járt le a munkaideje, ő mindenre rávágja: "Jo!", és aztán mehetünk tovább.
És tényleg, ez a jelenség többnyire szórakoztató, de néha azért büszkeségre is okot ad, hiszen a boltban, a játszótéren, vagy mondjuk a rendelőben többnyire csak én tudom, hogy általában nem azért mondja, mert annyira szófogadó...

Kiegészítés: már régen terveztem megírni ezt, mert félő, hogy (Ákos szókincsének gyarapodásával) elfelejtjük majd ezt a korszakot, de valamiért csak ma került rá sor. Talán mert csak tegnap este találtam meg a címhez passzoló dalt???