2009. szeptember 10., csütörtök

Jaj...

Ma reggel a postán sor került az első olyan epizódra, amikor egy távoli ismerős, aki nincs beavatva a család történéseibe, végre rá mer kérdezni, hogy gyermeket várok-e.

Az eset (természetesen közönség előtt) a következőképpen zajlott:
Ő (mellesleg két kisgyerek anyukája; a játszótéren szoktunk hébe-hóba találkozni): Jól vagytok?
Én: Köszönöm, igen.
Ő (jelentőségteljes pillantással a hasamra): Csak nem??? Már megint...?!
Én (csak azért is mosolyogva): Igen, bizony!
Ő: Jééééézusoooom!!!

Szerencsére a párbeszéd végére én következtem a sorban, így köszönés nélkül el is váltak útjaink, de úgy éreztem magam, mintha valami megélhetési gyerekgyártó család lennénk, ahol évente jön az újabb poronty...

Ezúton szeretném megnyugtatni őt is, illetve minden kedves értünk (és utódainkért) aggódó ismerősünket, hogy bár néha nyilván vannak kétségeim, és szoktam aggódni, hogy hogy boldogulunk majd, de azért nem kerül olyan nagyon rossz helyre ez a gyerek...!

6 megjegyzés:

Pajala írta...

ó, édes Istenem, hát hogy lehet ilyet egy kismamának mondani? nem is értem, hogy jut eszébe.. Na mindegy, a fő, hogy tényleg jó helyre kerül ez a gyerek, és nem olyanokhoz, akik "jesszusoznak" már egy kerekedő kismama láttán is..

HJuice írta...

Biztos vagyok benne, hogy a saját kimerültségét vetítette ki rám, így nem is haragudtam rá, de mások előtt azért kellemetlen volt...

(Benéztem Hozzád, gratula a bloghoz! És a mi gyerekünk is jól rajzol... Természetesen. Az egyik.)

Ági írta...

Teljesen megértelek és gratulálok, hogy faképnél hagytad az anyukát (az a baj, hogy az ilyen típusú nők nem is értik miért álltál fel, mi rosszat mondtak..). És most kapsz egy virtuális ölelést!!
Szóval elhiheted, hogy én is hasonlóképpen éreztem magam, amikor az ikerterhességemet felfedtem és időnként azt a választ kaptam :te szegény..nem irigyellek..ja és a legdurvább: én felakasztanám magam.. és társai..
Puszillak,
Ágnes

Pajala írta...

köszi:)

tiderob írta...

Szia! Ismeretlenül is ismerős a helyzet! Három gyermekem van. A harmadik születése után volt aki jóindulatúan megkérdezte: "..és elköttetted magad?". Levegőt nem kaptam, majd felháborodtam, aztán hálát adtam a jó Istennek, hogy a férjem nem volt ott, nem hallotta. Azóta hallottam már cifrákat, s kaján mosollyal kérdezik néha, hogy mikor jön a következő. S ha ilyenkor azt válaszolom, hogy kicsit később, akkor elkerekedik a szemük, s komplett idiótának tartanak.

HJuice írta...

Szia, üdv a blogon!
Le kell írnom, van egy ugyanilyen beállítású fotó rólam is, Bécsben készült egy fiáker előtt állva, télikabátban... :)))