Zsófi tegnap elutazott, illetve tegnap délután vitték el anyósomék, és hajnalban indultak Horvátországba. Egyelőre várom az sms-t, hogy megérkeztek, és bízom benne, hogy a sok élmény mellett csak alig-alig jutunk majd eszébe.
Ákos persze épp a héten kezdte el a nevén szólítani (egész pontosan kétszer érthetően kimondta, hogy Zsófi, de azóta következetesen Husi-nak szólítja), így aztán gyönyörűen nyomon tudom követni, mennyire hiányolja most. Nagyon. Már délután is szólongatta, aztán este sírt is az ablakban, és mutogatott a parkolóba, hogy Husi, Mamim, brümm-brümm (mert ugye ők vitték el autóval), aztán éjjel is zokogott, hogy Mamim. Reggel ismét Husi-zva járta be a lakást, és a játszótéren is csak nagylányokkal játszott, őket követte mindenhova.
Pont így vagyok én is! Mikor itthon van, akkor jóformán fel se tűnik, mert egész nap olvas, rajzol, vagy számítógépezik, csak az tűnik fel, hogy néha kimondottan sok már az állandó szövegelése, de most, hogy tudom, közel két hétig nem látjuk, nagyon hiányzik!
Szép város Kolozsvár...
7 hónapja
1 megjegyzés:
Ilyen a szerelem. :) Amíg a nagyok odavoltak a Balatono, Máté reggeltől estig csak azt hajtogatta, "Vava", így hívja Fannit, mutogatta az ágyát, a székét az étkezőben, és róla kellett állandóan mesélni, eleinte nem is akarta, hogy én hintáztassam, csak "Vava" lett volna jó. Most aztán teljes az eufória, hogy visszakapta. :)
Megjegyzés küldése