2008. december 6., szombat

Reggeli párbeszéd

(DZ-nek ajánlva, ő tudni fogja, miért...)


Zsófival ülünk a kanapén. Illetve én ülök, ő (szokás szerint) folyamatosan ugrál, de legalábbis mocorog - ha pontos akarok lenni, ülve ugrál. Egyik kézzel a kávésbögrébe kapaszkodom, másikban a Zsófinak feleslegesen készített vajaskiflit fogom (mondanom se kell talán, hogy emiatt vert fel hajnalok hajnalán, aztán persze mégse kérte). Próbálom felidézni, mi a fenét álmodtam, mert már csak az rémlik, hogy nagyon nem volt kedvemre az ébredés, miközben Zsófi mutató- és hüvelykujjával kört formázva ezt hajtogatja:

- Anya, nézd, nézd anya, itt egy élő szemgolyó, nézd, egy szemgolyó, anya, kéne nekem még egy szemgolyó, a sajátom nem fér be ide, anya, kell egy szemgolyó, nézd, itt egy élő szemgolyó, a szemgolyó azt mondja, hogy...

Erre én, vigyázva, hogy a kávé mégse boruljon az ölembe a heves szemgolyózás közben:

- Egy kis ideig most ne terheljük egymást a gondolatainkkal...

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Talán a "még egy szemgolyóhoz" egy száj is kellene... :-) Nem?

Üdv. Gica

HJuice írta...

Hm...
Variációk válaszra:

1. Egy plusz száj...?! Még csak az kéne!!!

2. Talán jól jönne tényleg, mert így visszaszokhatna a bőrlégzésről a sokkal egészségesebb hagyományosra, és néha még az evésre is jutna kapacitása.

3. Jut eszembe, hiszen van is "még egy" szájunk, és Zsófit látva mondhatom, hogy SZERENCSÉRE még inaktív (de azért bevallom, nagyon-nagyon várom már, hogy Ákos is belelendüljön a beszédbe)!